Komoly történelmi következményekkel járó bejelentést tettek hétfőn a Leicesteri Egyetem kutatói. A hónapok óta tartó találgatásokat megerősítve közölték: a múlt év szeptemberében a város egyik önkormányzati parkolója alatt elvégzett ásatások során előkerült csontváz valóban III. Richárdé. A király szellemi hagyatékát gondozó társaság által kezdeményezett munkáért felelős régészek vezetője, Richard Buckley sajtótájékoztatóján úgy fogalmazott, hogy a személyazonossághoz „aligha férhet kétség”.

Az archeológus megnyugtatta a közvéleményt, hogy a leletet a legszigorúbb tudományos eljárásnak vetették alá, és már a csontok radiokarbonos vizsgálata során bebizonyosodott, hogy az 1455–1540 közötti évekből maradtak fenn. Ami már a kiásott csontváz első alapos áttekintése során kiderült, az a tetem kora volt. A régészek benyomása szerint a férfi legfeljebb húszas évei végén, harmincas évei elején járhatott, amikor utolérte a halál. III. Richárd 1452 és 1485 között élt.

A koponya állapotából a régészek leszűrték, hogy tulajdonosa tíz fejsérülést szenvedett el, melyek közül kettő lehetett végzetes, de feltehetőleg a többi nyolc sem használt a mindössze 33 éves uralkodó, az utolsó Plantagenet egészségi állapotának. A kutatók szerint a halálos csapásokat pengében végződő fegyverrel, alabárddal, fejszével, vagy ezekhez hasonló eszközzel mérték a trónt csak két évig bitorló uralkodóra. Gyilkosai nem mulasztották el további, „megaláztatásnak” szánt sebeknek sem kitenni a holttestet, többek között alaposan megszúrták a tomporát. A sajtótájékoztatón felszólaló szakértő, Jo Appleby a csontvázról elmondta még, hogy az szokatlanul sovány, majdhogynem nőies volt. A lábfejétől megfosztott tetemet meztelenül, koporsó és bármilyen személyes tárgy nélkül hantolták el.

III. Richárd földi maradványaival kapcsolatban a legnagyobb figyelem gerincének vizsgálatát kísérte. A The Times napilap emlékeztet arra, hogy „revizionista” régészek feltételezése szerint a király – ellentétben az elsősorban William Shakespeare drámáiban (VI. Henrik és III. Richárd) közvetített képpel – nem volt deformált, és ez az imázs csak a Tudorok műve volt. A Leicesteri Egyetem archeológusai vitán felül megállapították, hogy III. Richárd valóban gerincferdüléses púpos volt, így pontos magasságát sem tudták meghatározni.

A még a hivatalos bejelentést megelőzően napvilágot látott hétfői Times igazságot követel a Rózsák háborújának végét jelző bosworthi csatában életét vesztett uralkodónak. A konzervatív napilap az eredetileg tervezett leicesteri székesegyháznál méltóbb környezetet szán a hősi halált szenvedett királynak. Ő volt az utolsó, háborúban elhunyt angol király, így az lenne helyes, ha a westminsteri apátságban nyugodna, ugyanott, ahol megkoronázták. III. Richárd leszármazottai az alattvalók rangjára süllyedtek. Azonosságának megállapításához négy más férfiági rokon mellett Michael Ibsentől, egy Kanadában született műbútorasztalostól kellett DNS-mintát venni. A férfi saját bevallása szerint, ha egyáltalán, legfeljebb egy véső megragadásával nyúl fegyverhez. A leicesteri kutatóknak szerencséjük volt, hogy nem késlekedtek tovább, mert információk szerint az öt férfinak nincsenek utódai.

III. Richárd az angol történelem egyik legrövidebb ideig uralkodó királya volt. Huszonhat hónapja töltötte be pozícióját, amikor a Tudor-házi, későbbi VII. Henrik serege meggyilkolta.

Koporsó nélkül, lábfejétől megfosztva temették el