Bejött a marketing: mintegy két éve gyakorlatilag minden tévésorozat epizódjaiban rendszeresen felbukkan egy-egy tablet. Nem meglepő tehát, hogy a való világban a karácsonyi szezon alatt látható volt, amint a hipermarket műszaki osztályáról népes családok 2 (kettő) tabletet tettek a kosárba. Ezek jellemzően a 20-25 ezer forintos, árelőnyös készülékek voltak, amelyekkel minden nagy és kicsi, valós és online árusítóhely tele volt és van.

Most pedig jöjjön a menetrendszerű károgás: olcsó tabletnek híg a leve. Az olcsó tabletek 7 hüvelykesek és 800 x 480 képpontosak. Ebből mintegy 0,2 mm-es képpontméret, 120 pont/hüvelyk felbontás jön ki, ami jól hangzik, de akár filmnézésre, akár olvasásra kevés. Márpedig a tabletet főleg filmnézésre vagy e-könyv-olvasásra fogják használni, ha az újdonság varázsa elmúlt.

A „sima” HD-tévé 768 soros, az olcsó tablet (fekvő helyzetben) 480. Tehát ha olyan közelről nézzük, hogy a látóterünk moziszerűen nagy részét foglalja el a képernyő, akkor jól látjuk majd a képpontokat, pedig a filmet szeretnénk látni. A tabletes filmnézés terjedése egyébként le fogja terhelni a hálózatokat akkor is, ha a letöltött filmeket teszik át a tabletre, nemcsak a közvetlen, online vetítés („streamelés”) miatt. A betűk pedig lépcsősek, rondák, fárasztó az olvasás – ahogy a weboldalaké is! Mert a tabletek és az okostelefonok tipikus felhasználása még a gyors információkeresés is: „Ki ez a színész?”, „Miben játszik még?”, „Mi megy ma a moziban?” stb. A tablet legföljebb 20 másodperc alatt „feljön”, szemben a (nem legújabb, sokat használt) számítógép egy–három perces éledési idejével.

Az olcsó tabletek mind androidosak. Sokan gondolják úgy, hogy az Android egységes. Hogy csak egy Android van. Sajnos tévednek. Ez a tévedés okozza minden egyes okostelefon- és tabletgyártó fórumán, levelezőlistáin, továbbá a gyártófüggetlen közösségiháló-szemeken a felháborodott bejegyzések tízmillióit: „Mikor jelenik már meg a(z) ... készülékhez az Android új verziója?!” Az Android ugyanis nyílt forráskódú, tehát az fejleszt bele és azt, amit szeretne. Ezt a gyártók meg is teszik, tehát minden egyes gyártónak saját Androidja van, a nagyobbaknak több is a különböző kategóriájú készülékeikhez, célszerűen az okostelefonok és a tabletek Androidja sem egyforma. Valójában tehát annyi Android van, ahány gyártó – sőt több.

Jól tudjuk, hogy az okostelefonok és tabletek termékkibocsátási ciklusa negyedéves. Az Android-verzióké féléves. Se a gyártók egymással, se a Google a gyártókkal nem hangolja össze a fejlesztéseket, tehát bármi bármikor megtörténhet, és meg is történik. A negyedéves termékciklus azt is jelenti, hogy ha tavaly vettem új androidos kütyüt, azóta három-négy újabb típus jelent meg csak attól az egy gyártótól. Amely leginkább azzal van elfoglalva, hogy az épp fejlesztés alatt álló, rövidesen megjelenő új típusokhoz hangolgassa az Androdjait, nem pedig azzal, hogy a kellő számban már megvásárolt, már megtérített régi típusait dédelgesse.

Ez alól csak akkor van kivétel, ha egy adott típus kiemelkedő sikert arat a piacon, azaz rossz támogatása ártana a cég imázsának, azaz a következő termékek árbevételének. Az ilyen „híres típusok” Androidjait egyszer-kétszer azért frissítik – míg meg nem jelenik az utódjuk. Az ilyen „belefejlesztés” nem nagyon könnyű, továbbá eléggé nagy szakértelmet is igényel. Ezért a neves gyártók által így hozzáadott érték magas műszaki és esztétikai színvonalú, a kisebb tőkeerejű gyártóké meg nem. Az árelőnyös tabletek Androidja gyakran hibás, nem olyan szép, kevesebb szolgáltatást nyújt, a „kötelező” alkalmazások szegényesek, nem olyan kézre állók, mint a neves márkák beépített és/vagy sajátos alkalmazásai.

A fentiek miatt pedig nem lehet számítani arra, hogy a hibákat kijavítják, vagy frissítik az Androidot. Ez azért is fájdalmas lehet, mert a letölthető appok inkább az újabb Android-verziókra céloznak. Eljöhet az az idő, amikor a régi Androiddal működő tabletre egyre kevesebb appot lehet szerezni. Jöjjön most a hardver. A legfontosabb: 2013-ban már ne vegyünk rezisztív érintőképernyőjű tabletet, akármennyibe kerül. Nem reagál, pontatlan, hibázik, csak bosszúság van vele. Figyeljük a részletes adatokat, és kerüljük el.

Nem véletlenül alacsony képpontszámú az olcsó tablet LCD-je: a kisebb teljesítményű processzor és grafikus egység nem bírna el a finomabb megjelenítővel: lassabban működne. A tabletirányzat terjedésével beletörődünk a nem cserélhető akkumulátorba. Márpedig az olcsó tablet olcsóbb Li-ion akkumulátora három év alatt elveszíti a kapacitása felét: nem egyszer, hanem kétszer kell majd tölteni naponta... (De addig úgyis veszünk másikat, nem igaz?!) A nem annyira olcsó típus Li-polimer áramforrása tovább bírja – ha kifizetjük a pluszt. Tegyük meg, érdemes.