Lézer segíti a vetést
Modern mezőgazdaság nem élhet különféle szakosított gépek, vegyszerek, biológiai technológiák, újabban az informatika, távközlés, logisztikai rendszerek alkalmazása nélkül. A verseny és egyéb, például környezeti kényszerek további újításokra, fejlesztésekre sarkallnak. Ilyen újdonság például Prospero (éppenséggel nem a szelíd varázsló herceg): a David Dorhout biotechnikai kutató által fejlesztett, vetéshez használható ültetőgép. Ezek a gépek hatlábú robotok, amelyek szenzoraik segítségével minden egyes lépésükben meghatározzák, hogy a szántóföld talaján az adott rögdarabnál milyen legyen az elvetendő mag optimális mélysége, és ha kell, még az optimális növényvédőszer-mennyiséget is megadják hozzá. Ez azonban csak az első fázis, amelyet követ a 2. és a 3. szakasz. Ez utóbbiakban ugyancsak robotok végzik el a növények gondozását, majd a betakarítást. Dorhout később, elegendő gyakorlati tapasztalat összegyűjtése után egyetlen gépbe akarja egyesíteni az összes funkciót. A lényeg, hogy ezek az igencsak intelligens működésű robotok valamennyi munkálatot emberi közreműködés nélkül fognak végrehajtani, vagyis a földekről akár teljesen eltűnhet a mezőgazdasági munkaerő. Persze, ez nem pontos megfogalmazás, mert ugyanakkor bőven megjelenik másfajta munkaerő iránti igény, hiszen a robotokat nyilvánvalóan ki kell fejleszteni, le kell gyártani, üzemelésre felkészíteni és folyamatos karbantartásuk is szükséges. Ám ezekhez a feladatokhoz nem „talpasok” serege, hanem seregnyi, magas képzettségű szakember szükségeltetik.
A szenzoraikkal adatokat gyűjtő, és az így kapott információk alapján feladatokat végző okos mezőgazdasági masinák már ma is léteznek, szelektíven képesek egészen kis különbözőségeket kimutatni, például a talaj tápanyagtartalmáról, és ennek alapján kiadagolni a műtrágyát, így jelentős mértékű, akár húszszázalékos megtakarítást elérve.
Ezeknél sokkalta intelligensebb gépek is megjelenhetnek majd a földeken a nem is távoli jövőben. Például olyanok, amelyek segítségével teljesen elhagyhatók a környezetet terhelő növényvédő szerek. Thomas Rath, a Hannoveri Egyetem projektvezetője arról számolt be a német P.M. Magazinnak, hogy ha a fejlesztéseik beválnak, a káros gyomokat lézerágyúval lehet majd eltüntetni. Magán a gépen kamera pásztázza a földet, az innen jövő képeket egy számítógép értékeli ki (vagyis összehasonlítja az adatbázisában tárolt növényfajtákkal, hogy az gyom-e, vagy hasznos növény), ennek alapján kiad egy parancsjelet, és a lézersugár egyetlen sercegéssel elégeti szegény gyomot.
De ez még nem elég. Eddig olyan robotokat használtak, amelyek sínen, tehát kötött pályán mozogtak, ami üvegházban nagyon megfelel, de a göröngyös szabadföldön aligha, mert a lézersugarat nem lehet pontosan céloztatni. Sebaj, a német Rapid Eye vállalat rendszere ezen is segít, mi mással, mint műholdakkal, amikre fel lehet lőni a földi adatokat és a pozicionáló parancsok onnan érkeznek vissza. A műholdas rendszer meg tudja állapítani a haszonnövény egészségi állapotát, tanácsot adva a gazdának a megfelelő növényvédelemre, avagy az érettségét, meghatározva, hogy mikor kezdjen aratni.
A szántóföldi robotoknak egyik előnye lehet, hogy viszonylag kis tömegűek, ezért elkerülhető velük a modern mezőgazdasági gépekkel, a hatalmas monstrumokkal okozott nagy veszély: a talajtömörödés. Hazánkban is jól ismert gond ez, nem ritkák az olyan művelési térségek, ahol többször tíz centiméter mélységben van már összetömörödve a talaj. Egyebek között ezeken a problémákon is javíthat BoniRob, az osnabrücki főiskolának szakcégekkel közösen kifejlesztett, szinte mindentudó kis robotja. A mindössze 500 kg súlyú, négykerék-meghajtású készülék, amelynek mind a négy kereke egyedileg kormányozható is, háromdimenziós lézerszkennerrel van ellátva, ez adja neki a navigációs jeleket és gyűjti útja során az adatokat az egyes növényekről.
Rendkívül progresszívnek tűnő újdonságok ezek a szuperintelligens mezőgazdasági gépek-rendszerek. Ám nem kevés kérdés is felmerül velük kapcsolatban. Kétségtelen, hogy jelentős mennyiségű munkaerő megtakarítható általuk. Csakhogy velük mi lesz? Jól ismert, hogy a mezőgazdaság a kevéssé tanult és motivált vidéki munkaerő egyik fontos felszívó területe. Kétségtelenül nagy előny, hogy ezekkel a komplex robotokkal jelentős mértékben lehet megtakarítani a környezetet terhelő növényvédő szereket, ám ugyanakkor a környezetterheléshez hozzájárulhatnak e készülékek elektronikus egységeit tápláló akkumulátorok is. Az sem elhanyagolható probléma, hogy ilyen bonyolult rendszerek, amelyek különféle szenzorok sokaságát, lézerberendezéseket, kamerákat, számítógépegységeket tartalmaznak, igen gondos karbantartást igényelnek, meglehetősen sérülékenyek is, nem is szólva a műholdas összeköttetések megbízhatóságáról és költségeiről.
Végül is azt, hogy melyik győz a pró és kontra érvekből, nyilván a jövőbeli tömeges alkalmazás fogja eldönteni.
