Robot-Trabanttal a busz ellen
A RobonAUT 2013 címmel meghirdetett robotépítő versenyen a BME Villamosmérnöki és Informatikai Kar Automatizálási és Alkalmazott Informatikai Tanszék MSc-képzésben részt vevő hallgatók indultak. A háromfős csapatok saját építésű és önállóan működő robotjárművei tulajdonképpen átalakított modellautók, amelyek különleges technikát és fazont kaptak, így műszakilag és formailag is igencsak eredetire sikeredtek: volt traktor, kék busz, Trabant, fehér pick-up és buggy, piros Lada meg gördeszkás járgányon Johnny Bravo rajzfilmfigura.
Az igazinál tízszer kisebb villanyautók eredetileg távirányításúak voltak, de kiszedték belőlük a rádiós vevőrészt, megpakolták egy kisebb számítógéppel, gyorsulásmérővel és sok szenzorral. A csapatépítés szeptemberben indult, az autó építése és betanítása két hétig is eltartott. A hallgatók a verseny előtti napokon a folyosón gyakoroltak, a végleges pályarajzot és a feladatokat csak a rajt előtt egy órával ismerhették meg.
Szombaton tíz robotautó-modell küzdött a jelentős szintkülönbségű pályán, a Q épület aulájában a győzelemért: volt parkolás, sávváltás, gyorsasági szakasz, kanyarvétel, libikóka és több járdasziget kikerülése. A sikerért, a gyorsaságért, a pontos megállásért és a közönség tetszésének elnyeréséért pluszpontok jártak, a külső segítséget mínusszal értékelték. A világos padlózatú pályán fekete csíkok jelezték a haladási irányt: volt olyan robotautó, amelyik hibátlanul teljesítette, volt amelyik irányt tévesztett, ám memóriája és programja segítségével önállóan visszatalált a helyes útra.
Akadt olyan is, amelyik többször emberi segítségre szorult, utóbbiból ötöt engedélyeztek a szabályok, aztán a kizárás következett. Az abszolút győzelmet nagy fölénnyel a KARR-Burator csapat nyerte,második lett a junioroknál győztes, vagyis az először indulóknál taroló TrabinAUT csapat. Dr. Tevesz Gábor egyetemi docens, az egyik fővédnök lapunknak elmondta, fontos az elméleti tudás gyakorlati próbája, hogy a mesterképzéses hallgatók megállják a helyüket nemzetközi versenyen is, és a részvétel előny a végzősöknek az elhelyezkedésnél is.
Villamosmérnökből és informatikusból napjainkban sincs elég. Komoly ismeretekre van szükség, Tevesz Gábor szerint nem csak a rajt előtt érdemes elmélyedni a mikrokontrollerek, az irányítástechnika, a nyomtatott áramkörök és a programozás világában. A játékos és intelligens versenyen való részvétel kitűnő ajánlólevél a jövő autóelektronikai fejlesztésével foglalkozó vállalatokhoz.
Forma–1-esnél is izgalmasabb megoldások a Student csapatnál
Ahogy a RobonAUT versenyen, úgy a BME másik csapatánál is az elméleti oktatás gyakorlatra váltása a legfontosabb, igaz, ott nem a járművek önálló működése, hanem igazi versenyautó építése a cél: a Formula Student a nyolcvanas években indult az Egyesült Államokban, ahol felismerték, hogy kevés a műszaki egyetemek végzős mérnökeinek gyakorlati tudása. A Formula Student úgy működik, mint egy klasszikus Formula-csapat, mely önálló vállalkozásként előteremti saját költségvetését, marketingtevékenységével felhajtja a szponzorokat, nyilvános fórumokon is megismerteti tevékenységét, fejleszti és elkészíti az autót, miközben megtervezi és megrendeli a különleges alkatrészeket, melyek annyira széles körűek, hogy a periódusos rendszer szinte valamennyi eleme megtalálható a kocsiban.
A tavalyi kettő helyett idén egyetlen, igaz, minden eddiginél szuperebb modellel indul a BME Formula Racing Team csapata, amely már bemutatta az FMS 2013-as villamos hajtású versenyautójának terveit. Hat év alatt kétszáznál több hallgató vett részt az öt benzines és két villanymotoros versenyautó építésében, valamint a nemzetközi versenyeken. Idén nyolcvannyolcan dolgoznak – köztük ötven junior – a következő modellen, mely nemcsak tempójában, de technológiájában is méltó a királykategória autóihoz.
Sőt egyedi tervezésű alumínium- és karbonkompozit keréktárcsája, monocoque karosszériája, telemetrikus adatátvitele és villamos hajtása, a fékezőnyomaték energiájának visszatáplálása az akkumulátorba, valamint programozható intelligens és a pályához menet közben is alkalmazkodó differenciálművének nyomatékelosztó technikája sok tekintetben meg is haladja napjaink Forma–1-es versenykocsijait, és a gyorsulása is alig marad el azoktól.
Pedig a költségeknél már csak a szabályok kötik jobban a mérnökhallgatók fantáziáját, hiszen itt is vannak komoly korlátozások. A csapat munkájának elismerését jelzi, hogy a végzősöknek nincsenek elhelyezkedési gondjaik, mert mérnökeiket vadásszák a járműipari cégek, csak úgy, mint a RobAUT verseny résztvevőit.
