Ez azt jelenti, hogy a Tejútrendszerben minden hatodik csillag, azaz nagyjából 17 milliárd csillag körül található bolygó. Ez a becslés azonban csak azokra a bolygókra vonatkozik, amelyek a Nap–Merkúr távolságnál közelebb keringenek csillaguk körül – jelenleg ugyanis csak az ilyen pályájú exobolygókat tudja észlelni a Kepler-űrtávcső.

További mérések ellenben arra utalnak, hogy azon csillagok aránya, amelyek körül Föld méretű, illetve annál valamivel nagyobb bolygók a Földéhez hasonló sugarú pályán keringenek, elérheti az ötven százalékot – erről Erik Petigura és Andrew Howard számolt be az amerikai űrkutatók e heti, a kaliforniai Long Beachen tartott ülésén.

Ugyanakkor semmi sem következik abból, hogy ilyen sok Föld-szerű exobolygó létezhet más naprendszerekben. Zömük bizonnyal kietlen, életre alkalmatlan szikladarab vagy gázbolygó. Petigura és munkatársai arra a következtetésre jutottak, hogy a Földnél kétszer-háromszor nagyobb exobolygók vélhetően úgy néznek ki, mint az Uránusz vagy a Neptunusz: a nem túl nagy szilárd magot hélium- és hidrogéngáz burkolja, illetve némi víz is lehet rajtuk. Ha azonban a távoli exobolygó átmérője nem nagyobb a Föld kétszeresénél, a szilárd felszín nem túl meleg és nem túl hideg, azaz a víz folyékony állapotú lehet, akkor elképzelhető ott az élet. „A Kepler-űrteleszkóp egyetlen célja, hogy válaszoljon arra a kérdésre, ami Arisztotelész óta érdekli az embereket: Milyen csillag körül keringhet Föld-szerű bolygó?”

Az exobolygók után vadászó Kepler-űrteleszkóp a Hattyú csillagkép 150 ezer csillagát vizsgálja. Az adatokat elemző számítógépes program a csillagok fényességében bekövetkező periodikus változásokat keresi – ezeket az apró eltéréseket a csillag előtt elhaladó exobolygó okozza, hiszen csökkenti a felénk érkező fény mennyiségét. Egy Jupiter méretű bolygó egyszázaléknyi fénycsökkenést okozhat, amit a Kepler könnyedén kimutat. Ugyanakkor egy Föld méretű planéta által okozott fényvesztés mindössze tízezred résznyi csökkenéssel jár, amit a mai technikai szinten nagyon nehéz észlelni.

Éppen ezért töltötte az elmúlt két évet Petigura a Terra nevű program megírásával, mert reményei szerint ez a szoftver hatékonyan szűri ki a valóban Föld-szerű bolygókat. A Kepler mérési eredményeit ezen a programon is futtatták. Így 129 exobolygót találtak – Merkúr méretűtől a Föld hatszorosáig –, ebből harminchetet nem láttak meg korábban. Azaz valóban hatékony földvadásznak tűnik a Terra. A tapasztalatok szerint az exobolygók közül Jupiter méretű minden századik, ellenben a Neptunusz kategóriájába tartozik minden tizedik. Petigura azt találta, hogy azonos gyakorisággal fordulnak elő Föld, illetve annál kétszer nagyobb kiterjedésű bolygók.

Az amerikai társaság ülésén jelentették be, hogy a Kepler adatainak elemzői 461 újabb exobolygót találtak, így már összesen 2740-ről tudunk, azaz egy év alatt közel húsz százalékkal nőtt az ilyen égitestek száma. Az új bolygók közül négy kisebb a Föld kétszeresénél, és csillaga lakható zónájában kering, azaz elvileg folyékony víz hullámozhat a felszínén. A KOI-172.02 kódjelű planéta 242 nap alatt kerüli meg csillagát.

Az amerikai űrkutatók más naprendszerekben keringő üstökösökről is beszámoltak. Az elsőt 1987-ben fedezték fel, azóta csak további háromra bukkantak. Most újabb hétről számoltak be. Úgy tűnik, más naprendszerekben legalább olyan gyakran fordulnak elő üstökösök, mint bolygók.

A HAT-P-7b jelű exobolygó fantáziarajza a Hattyú csillagképben található GSC 03547-01402 jelű napja előtt FORRÁS: NASA