Az elfolyt víz visszatért
Aztán egyre magasabb rangra jut pszichiáterként és pszichoanalitikusként, miközben szoros kapcsolatot tart fenn a modern színházzal, szobrászkodik és otthona afféle kulturális szalon a Magyarországról érkező barátoknak, Pilinszky Jánosnak, vagy Kocsis Zoltánnak. Két éve pedig, már egy ideje nyugdíjban, könyvet ír a képzőművész Bokor Miklóssal közösen Leszámolás Hitlerrel címmel, ami most szülőhazájában, magyarul is megjelent.
Roppant színes, mozgalmas élet Wiener Pálé, akit apja még 1940-ben, ötéves korában kikereszteltetett, s így 1944-ben bekerülhetett a francia fehér barátok templomába, ahol a szerzetesek zsidó származású, katolikussá keresztelt apróságokat rejtegettek. „Két termük volt, az egyikben arisztokrata gyerekek voltak, a másikban mi. Emlékszem a nagy orgonára, amelybe be kellett volna bújnunk, ha jönnek a nyilasok” – emlékezik. Szerencsére akkor – még az ostrom előtt – nem jöttek.
Később a gyermek egy szükségkórházban vészelte át a legnehezebb időket. Már felnőttként, mint mondja, megpróbált a barátok további sorsa után nyomozni. Állítólag ejtőernyősöket is bújtattak, de rájuk találtak és az egész társaságot deportálták. Ő pedig 18 éves korában, már ateistaként, visszalépett a zsidó közösségbe. Miután sikerült túlélnie a holokausztot, gyerekként egy hihetetlenül érdekes kísérleti osztályba került. Ez Sztehlo Gábor Pax gyermekotthonában volt, ahol az 1950-es államosításig egy majdhogynem önfenntartó, különleges gyermekköztársaság alakult ki, melynek alkotmánya volt, és önálló törvénykönyvet is alkottak.
Az „örömpolgárok” szakmát tanulhattak, s bár nem volt kötelező a munka, de mindenki szívesen dolgozott a közösségért. Az iskola a tanároknak is nagy szabadságot biztosított. Wiener professzor közülük Vargha Balázst, a későbbi neves írót és a tévéből is ismert irodalomtörténészt említi, aki például rajzot tanított. Sokan megírták már: a rémségekből menekült gyerekek ünnepségeket szerveztek; könyvtárat, énekkart alapítottak. Tudták Kodály Psalmus Hungaricusát és Kalevala kórusait is. Wiener Pál ezeket ma is kívülről fújja.
A Kalevala egyébként egyik osztálytársát egy hosszú epikai költemény megírására ihlette, ami elég unalmasra sikerült. Ezért ő inkább egy lírai darabot költött, ami már nagyon tetszett az irodalomtanárnak. Erre minden gyerek versfaragásba kezdett, köztük egy másik osztálytársa, Orbán Ottó is. 1947-ben a Válasz című folyóiratban meg is jelentek mindkettejük költeményei. Később az osztályt Weöres Sándor is meglátogatta és verset íratott a gyerekekkel. „Az enyémre jó minősítést adott, Ottóéra nagyon jót. Az igazság az, hogy Ottó féltékeny volt rám és mindig gúnyolt, emiatt abbahagytam az írást. Ő szerencsére nem” – mondja Wiener Pál, aki élete következő meghatározó élményének az ötvenhatos forradalmat tartja.
Ekkor gyógypedagógiai főiskolásként vett részt a nagy diákfelvonuláson és látta, hogy született meg a vörös csillagos címer nélküli nemzeti zászló. „A Bajcsy-Zsilinszky úton mentem az első sorban, és kiabáltuk, hogy a házakra tegyék ki a zászlót. Egy idős házaspár ki is rakta, de a gyűlölt régit, amire felkiabáltunk, hogy nem tetszik. Erre a feleség ollóval kivágta a címert. Meg vagyok győződve róla, hogy innen indult a lyukas zászló karrierje, mert előtte sehol nem láttunk ilyet” – állítja Wiener. Később, már a harcok idején egy kórházban segített, amit tudott. Volt, hogy a hullaházban, máskor a folyosón segédkezett egy fiú lábának rögtönzött amputálásánál. Két orvos is elájult közben, ő nem. Az ostrom alatt a szükségkórházban is egy műtőasztalon aludt, amit időnként igénybe vettek, így volt már tapasztalata…
Ahol lakott, házkutatást tartottak az oroszok. Azt hitte, őt keresik, de ma már tudja, vélhetően csak a Szent István parki negyedet fésülték át rutinból. Wienert az orvosira nem vették fel, rokona sem volt már Pesten, így könnyű volt a döntés: „Ha széttörnek egy üveget, a benne lévő víz elfolyik.”
Bécsből mindenki tovább akart menni, a legtöbben Amerikába, ő azonban európainak tartotta magát. A családi otthon német kisasszonyának öröksége már régen elenyészett, de 15-16 évesen újra tanulni kezdte Goethe nyelvét, s miután a svájciak tartottak felvételt, jelentkezett. Az alpesi ország diákszövetségének tagjai válogatták a jelentkezőket, ő egy hűvös, elegáns fiatalemberhez került, aki mint később kiderült, a szövetség elnöke volt. Mily fura a világ, az illető később egyik legjobb barátnőjének, Pilinszky szeretett Juttájának lett a férje, aki évek múlva meg is mutatta akkor készült feljegyzéseit.
Mivel azonban az a lány, akivel már Magyarországon együtt volt, Párizsba került, ezért 1958-ban Svájcból utána ment a francia fővárosba. Párizs eleinte nagyon idegen volt, és abban az időben külföldit csak nagy nehézségek árán vettek fel orvosi egyetemre. Először a francia érettséginek kellett nekigyürkőzni, s csak utána jöhetett az egyetem. Mindkettő sikerült. Az orvosi szakma tiszteletét egyébként még édesanyjától kapta, aki egy ideig egy ismert orvosprofesszorral élt.
A lélekgyógyászat és általában a lelki dolgok pedig 15 éves kora óta érdekelték Wiener Pált. Azóta szeretett volna például pszichoanalitikus lenni, bár az ötvenes években nem volt könnyű Freud-művekre lelni Budapesten. Párizsban először mégis a pszichológusi diplomát és doktorátust szerezte meg és csak utána az orvosit. A hatvanas években több szakmai csoport szervezésében is részt vett. Először azokat az orvostanhallgatókat szervezte meg, akik többet akartak tudni a pszichológiáról. Abban az időben a pszichiátriai oktatás is meglehetősen gyenge lábakon állt, a neurológiával együtt tanították.
A hatvannyolcas megmozdulások idején Wiener Pál ismét az események sűrűjében találta magát. A fiatal pszichiáterek mozgalmával egyetemről egyetemre, kórházról kórházra járt. Beszédeket tartottak, betegekkel, ápolókkal gyűléseket rendeztek, sztrájkra buzdítottak. Néhány hónap alatt elérték a két tudományág szétválasztását, a kórházak pszichiátriai osztályainak és az orvosi egyetemeknek az átszervezését, több diák befogadását.
Megtalálta a szakmát, és a szakma is megtalálta őt. Az egyik párizsi egyetemen a pszichopatológia professzora lett, miközben kórházi osztályvezetőként is dolgozott. Felnőttek és gyermekek pszichiátriai panaszait kezelte, de pszichoanalitikusként is tevékenykedett. Megalapította a legfontosabb francia gyermekpszichiátriai szakcsoportot és később vezetője lett a párizsi pszichiáterek helyi csoportjának is. Különösen sokat foglalkozott a pszichózis elméleti és gyakorlati problémáival, számos elméletet az elsők között alkalmazott a patologikus lelki folyamatok vizsgálatánál. Munkásságát szakkönyv és sok egyéb publikáció fémjelzi.
Mindez azonban vélhetően nem elégítette ki teljesen. A hatvanas években először szobrászkodni kezdett. Jó barátja, Karádi Viktor (az MTA külső tagja, a legnagyobb francia kutatóintézet-hálózat, a CRNS volt kutatási igazgatója, ma a Közép-európai Egyetem vendégprofesszora) bejött egy ízben az szobájába és feldöntött egy üvegragasztót. Ez beleesett a teáskészletbe és furcsa formákat képezett, amik arra a teagyökérből formált sárkányra emlékeztették, amely egy Brecht-kötet borítóját díszítette. Elkezdett hát drótokból különféle vázakat fabrikálni, melyekre teát ragasztott. Így készültek teaszobrocskái, melyek kiállításokon is sikert arattak.
A hetvenes években a pszichologizáló stílusban alkotó híres avantgárd amerikai rendező, Bob Wilson rajongója lett. Részt vett Wilson színházi csoportjának munkájában is. A darabot, amiben játszott, még a későbbi francia elnök, Francois Mitterrand is megnézte.
Az időről időre művészi babérokra törő orvos-pszichológus párizsi otthonából valóságos kulturális szalon lett, ahol a magyar kultúra jelesei vendégeskedtek. Az egyik állandó vendéghez, Pilinszky Jánoshoz még gyerekkori kapcsolat fűzte. Orbán Ottóval kettesben látogattak el egy egyetemi stílusgyakorlatra, ahol Pilinszky olvasta fel a verseit. A két 12 éves gyerek persze feltűnést keltett. Pilinszkyvel ekkor ismerkedtek meg, de a kapcsolat egy véletlen találkozást követően csak a hetvenes években folytatódott. „Egy párizsi kávéházban hajdani svájci kérdezőm feleségévé lett barátnőm mellett ült és ismerősnek tűnt. Ezután nálam lakott, ha Párizsban járt. Kocsis Zoltánt pedig Pilinszky mutatta be, akivel egy pesti lemezboltban ismerkedtek meg.”
Wiener Pál 66 éves korában nyugdíjba ment. A szigorúan vett korhatár új lehetőségeket nyitott. Amilyen például a 2010-es párizsi bemutató után két évvel hazánkban is megjelent Hitler-könyv. Először csak segíteni akart a franciául írni nem tudó Bokornak, végül négy évig csak a hírhedt pszichopata tömeggyilkossal foglalkozott. Ettől a könyvtől ma sem tud szabadulni. Mint mondja, Hitler nem volt egyedül, így most Himmlerről gyűjt anyagot. A könyv hazai bemutatója miatt ismét többször jön haza. Az elfolyt víz, úgy látszik, néha visszatér.
