Főszerepben a tudat alatti ingerek
A kutatók a kísérlet első fázisában negyven önkéntesnek képernyőn két különböző férfi arcképet mutattak, ezzel egy időben a képekhez az alkarra mért fájdalmas hőingert társítottak. Az egyik képhez mindig erőset, a másikhoz mindig gyengét. A kísérlet résztvevőinek pontskálán meg kellett határozni, milyen erős fájdalomingert éreznek. Ezután a kísérleti alanyoknak újra meg kellett nézni a képeket, de most már mindegyikhez egyforma (közepes erősségű) hőingert adtak.
A következő kísérleti fázisban változatlanul egyforma hőinger mellé úgy társították a képeket, hogy azok csak 12 millisecundumra villantak fel, vagyis szemmel nem voltak láthatók. A kísérleti alanyok a hőingert az első kísérletben tapasztaltak alapján jelezték vissza, vagyis megmaradtak az első élménynél, függetlenül attól, hogy most már a hőinger végig azonos volt, és attól is, ha a képeket nem észlelhették tudatosan.
A kísérlet azt bizonyítja, hogy kétféle inger (kép és hő) egyidejű társításáért felelős mechanizmusok automatikusan rögzülnek az agyban, továbbá azt is, hogy az első élmény előhívásához nem kell tudatosan megélt inger. Egyértelművé vált tehát, hogy így idéződnek fel korábbi élmények az emberen, vagyis a „pszichésnek” mondott placebohatás az agy tudat alatti emlékeivel függ össze. Képalkotó eljárásokkal már korábban igazolták, hogy mindez a striatum és amygdala nevű agyi területeken zajlik. Azt mondja Ted Kaptchuk, a munkacsoport egyik tagja, nagyon fontos itt az, hogy a tudat alatti rögzülés automatikus, gyors és erőteljes, továbbá hogy teljesen független a tudati szférától. A kísérlet új utat nyit a placebohatás megértéséhez.
Fabrizio Benedetti olasz kutató szerint a vizsgálat kiváló modellezése az agy működésének. Karin Jensen szerint csak kezdeti lépésekről van szó, és meggyőződése, hogy a kutatási eredmények előbb-utóbb a gyógyítás mindennapjaiba is átvihetők. Ez különben a legújabb irányzat, a placebohatást célirányosan a gyógyulást segítve felhasználni.
Mégis, bizonyára nincs egyedül ellenvéleményével Joel Voss chicagói kutató, aki szerint az ilyen kísérleti eredmények átültetése a kórházi gyakorlatba egyelőre meglehetősen nehéz feladatnak látszik. Bár a beteg korábbi élményei, legyenek azok tudatosak vagy tudat alattiak, alighanem igen fontosak a betegség megélésében, az, hogy a gyógyításhoz társuló pozitív körülmények nyomán gyorsabban hegedne a műtéti seb, vagy hamarabb lezajlana a betegség, ugyanúgy kétséges, mint például a beteg gyógyulásba vetett hitének pozitív szerepe. De semmi sem kizárt, és Karin Jensen kísérleteit folytatva egyszer talán ez is tudományos bizonyítást nyer.
