A Német Belgyógyászok Szakmai Egyesületének tanulmánya azzal a testmozgás előnyeit ismerőket vélhetőleg cseppet sem sokkoló hírrel igyekezett nemrég figyelmet kelteni, hogy a rendszeres túrázás jót tesz a koleszterinszintnek. Az Ohiói Egyetem vélhetőleg fáradságos kutatása szerint, ha (az egyébként föld alatt élő, éjszaka aktív) hörcsögöknek fényben kell aludniuk, depressziósak lesznek. Egy heidelbergi pszichológus meg azt kutatta ki szorgos munkával, hogy az állandó kételkedés saját képességeinkben előbb-utóbb elégedetlenséget szül.

Reggelente a férfiak kerek hat perccel kevesebb ideig „tollászkodnak” a fürdőszobában, mint a nők – közölte a bombasztikus eredményt egy ugyancsak német közvélemény-kutató intézet. Persze van, amikor a tudósok olyasmit hoznak ki, amire kevesen gondolnának. A komolynak hangzó atlantai Center for Behavioral Neuroscience egyik kutatása szerint például a férfiak nőkre pillantva először igenis a hölgyek arcát nézik, míg a nők bizony a férfiaknak sokkal mélyebben lévő testrészét...

Az eredményt persze árnyalja, hogy a tudományos intézményben a vizsgálati alanyoknak mindent megmutató pornográf képeket kellett nézniük, de hát a tények ilyen pőre vonatkozásban is tények… Néha egészen agyament kutatások eredményei is napvilágot látnak, mint az a felismerés, hogy a közvetlenül peteérés előtt álló nők a legalkalmasabbak arra, hogy felfedezzék a bokrokban rejtőző kígyókat.

Ne tessenek mosolyogni! Ezt a vizsgálatot persze Gerd Antes, a Német Orvosi Biometriai és Informatikai intézetben működő, kutatások szövegelemzését végző Cochrane Központ igazgatója is teljesen haszontalannak nevezte a Süddeutsche Zeitungban, megjegyezve: az ilyenfajta eredmények feltehetőleg egy halom adat célirányos összekutyulásával keletkeznek, vagyis az előzetes elvárásokkal ellentétes tényeket a tudományos elveket megszegő kutatók egyszerűen eltüntetik.

Külön irodalma van a víz emlékezetével kapcsolatos örökbecsű vizsgálatoknak. A francia immunológus, Jacques Benveniste majd negyedszázada a nagy hírű Nature folyóiratban nem kevesebbet állított, mint hogy a víz valamilyen módon emlékezik arra, mit tartalmazott korábban. (A Nature szerkesztője, jóllehet leközölte a tanulmányt, gyanúperrel élt, és egyúttal közölte a felfedezés cáfolatát is.) A nagy képzelőerejű francia úr allergiás reakciót okozó anyaggal kezdett kísérletezni, s az oldatot addig hígította, míg csak víz maradt az üvegben, majd azt figyelte meg, hogy ha ezt élő sejtekhez adja, az anyag allergiás reakciót vált ki. A japán Masaru Emoto még tovább ment, amikor a víz különböző érzéseket tároló képességéről értekezett.

Ezek a kétségbeesett és komolytalan próbálkozások persze bizonyítékok híján sorra elbuktak, bár Benveniste 2004-ben bekövetkezett haláláig váltig állította, hogy eredményei érvényesek, és csak a tudományos világ fogott össze ellene. A homeopátiás módszerekre nagy hatást gyakorolt kísérleteket azóta sem sikerült bizonyító erővel megismételni. Benveniste mindamellett egy eredményt mégiscsak elért: 1991-ben, a díj alapításának évében kémiából elnyerte a bolondos, fölösleges vagy haszontalan kutatásokért a Harvardon kiosztott IgNobel-díjat. A valódi svéd kitüntetés paródiájának tekinthető elismerést egyszerre kapta meg a hidrogénbombáért és csillagháborús tervéért „tudományos citromdíjjal” honorált Teller Edével és Erich von Dänikennel, aki fáradhatatlanul próbálta civilizációs szikraként ható földön kívüli űrhajósokkal magyarázni a Nazca-fennsík rajzainak keletkezését.

Ha már az évente vidám ceremónia keretében kiosztott díjról esik szó, itt néha olyan kutatásokat is honorálnak, melyeket éppen azért végeznek egyes kutatók, hogy megcáfolják azokat a gonosz lelkeket, akik kételkednek a tudósok humorérzékében. Vélhetőleg ilyen volt a tavalyi két díjazott biológus, Darryl Gwynne és David Rentz IgNobellel érdemesített kutatása, miszerint egyes (zömmel barnás) trópusi díszbogarak csak barna sörösüvegekkel szeretnek párzani. A két kutató örömét csak az felhőzte be, hogy 1983-ban végzett munkájuk elismerésére majd harminc évet kellett várniuk.

Némelyik bizarr kutatásra, mint például az olasz fizikus, Franco Bucci igyekezetére csak heves fejrázás lehet a válasz. A derék talján arra a mélységes talányra keresett választ, hogy mit tegyünk, ha nem akarunk teljesen elázni az esőben. Inkább fussunk, vagy igyekezzünk lassítani? A kézenfekvő helyzetet – miszerint a gyorsaság a szárazon maradás kulcsa – Bucci különféle egzakt kísérleti eszközökkel igyekezett még világosabbá tenni. Mindenféle kockákat és ellipsziseket vetett be a bizonyításért, mindamellett a kövérebb kísérleti alanyoknak azért ajánlott sietséget, mivel rájuk nagyobb testfelületük miatt amúgy is több nedvesség hull.

A szövegelemző Gerd Antes szerint ez valójában egy komolyan vehető kutatás. – Hiszen ha úgy vesszük – mondja tréfásan a német napilapnak –, a pilótáknak is jó tudniuk, hogy erős esőzónában repülve milyen sebességre kapcsoljanak. A meglehetősen komolyan hangzó International Study of Infarct Survival (infarktustúlélők nemzetközi vizsgálata) például 17.187 emberen nézte, vajon az aszpirin jobb-e a placebónál szívinfarktus esetén. A kutatók a vizsgálat során egy olyan alcsoportot is kiválasztottak, akik a bak jegyében születtek. Náluk az aszpirin különösen hatásosnak bizonyult, míg a mérleg vagy az ikrek csillagjegyűeknél nem sok különbséget tapasztaltak a placebóhoz képest.

A pénz és az élvezetek persze e vizsgálatokban is kiemelkedő jelentőségűek. Egy szenzációs megállapítás szerint a nagyobb lábúak – nem a nagy lábon élők – több pénzt keresnek. Egy olasz urológus, Maria Cerruto pedig 29 és 49 év közötti hölgyek kismedencei izomzatának elemzéséből arra a következtetésre jutott, hogy a rendszeresen magas sarkú cipőt viselő nők hamarább jutnak el az orgazmusig. A francia szociálpszichológus Thierry Meyer szexista ingoványon mozgott, amikor megállapította, hogy azok a férfiak, akiknek előzőleg szőke nők képeit mutogatták, sokkal gyengébben szerepeltek a tudástesztekben.

És még egy intim vonatkozású tudományos felismerés – igaz, a muslicáknál. A San Franciscó-i University of California nem számít utolsó helynek a tudományos rangsorokban, egy innen származó kutatási eredmény mégis azzal keltette fel a figyelmet, hogy leszögezte: az apró gyümölcslegyek akkor alkoholizálnak, ha előzőleg túl keveset szexeltek. Jó, jó, ez valójában tényleg komoly kutatás tréfásan interpretálva, hiszen az amerikaiak azt derítették ki, hogy a muslicák az erjedő gyümölcsökből származó alkoholból ahhoz a számukra létfontosságú neuropeptid F nevű ingerületátvivő anyaghoz jutnak hozzá, amit máskülönben csak párosodáskor tudnak megszerezni.

S végül egy igazán tudománytalan, bár elgondolkoztató összefüggés. Willibald Ruch, a világhírű zürichi műszaki egyetem professzora a humor egyénekre és társadalomra gyakorolt hatását tanulmányozza. Legújabb kutatása során munkatársaival vicceket mondtak kísérleti alanyoknak. Voltak köztük egyszerű, altesti humort képviselő darabok, de komolyabb, absztrakciós képességet is feltételező élcek is. A professzor megfigyelése szerint akik a „szőke nő” típusú viccekre gerjedtek, általában slágerzenékre vigadtak, és támogatták a halálbüntetést. Ezek után tudományosnak ható kísérlet nélkül is elmondható: ha valaki ilyen felmérésből csiholt elméletet komolyan vesz, az a távolban remélt épület helyén délibábra lel!

Miért nem fáj a harkályok feje?– Ivan Schwabveszi át a válaszért kapott 2006-os IgNobeldíjat