„A középiskolások, egyetemisták alapesetben nem olvasnak újságot, nem nézik a köztévé hírműsorait. Számukra fontosabb a világból az, ami a Facebookon megjelenik” – írta a diáktüntetések kommunikációs infrastruktúrájáról média blogjában a téma egyik elismert szakújságírója, Pécsi Ferenc, akit az internetezők inkább Pollner néven ismernek. „Ők azok a digitális bennszülöttek, vagyis zömében 25 évnél fiatalabbak, akik nem tanulták az internetezést, hanem beleszülettek abba. Számukra lényegében a Facebook az internet, a folyamatos online lét a normális állapot” – fogalmaz a szakértő. És valóban: minél közelebbről nézzük (akár laikus szemmel is) a demonstrációkat, annál nyilvánvalóbb, hogy a tömegek mozgatásában és a történések szervezésében a közösségi média az egyik kulcsszereplő. Ennek a ténynek, illetve az online ellenállási kultúra legfontosabb fogalmainak a tudatosítása nélkül nehéz is megérteni, hogy mi miért történik.

ESEMÉNYSZERVEZŐK. Önkéntesek pár óra alatt szerveznek összejöveteleket, akciókat (Facebook Event) akár több ezer résztvevővel a közösségi oldal funkcióira támaszkodva. A meghívottak listáján egyszerűen az ismerősök, és az ismerősök ismerősei szerepelnek, a megosztott „tartalom” pedig az esemény linkje. A gyorsan összeálló tömeg a hólabda-effektus révén újabb tömegeket vonz, minden különösebb anyagi és munkaráfordítás nélkül.

ONLINE KÖZVETÍTÉSEK. A felvonulásokat, tömegtüntetéseket folyamatosan online közvetítik. A „műsorszórásnak „több módja is van, de a legegyszerűbb és legelterjedtebb megoldás, amikor egy-egy facebookos idővonalon (Timeline) bejegyzések írásával, fotók feltöltésével dokumentálják a megmozdulást és annak lényeges jellemzőit (mi a cél, merre vezet az útvonal,mik a követelések, kik a szervezők), röviden, korrekten, egyértelműen. Egy-egy nagyobb akcióról pár percenként jelennek meg a frissítések, az ún. „Post”-ok, és az arra érkező hozzászólások folyamatosan tovább színesítik a sztorikat.

MODERÁCIÓ. A lényegben többnyire egymással egyetértő diákok társalgása, véleménynyilvánításai közé néha más is belép, ahogy ez minden közösségben természetes. Ha egy-egy ellenvélemény megfogalmazójáról kiderül, hogy „troll” (rosszindulatú, durva provokátor), általában őt is többnyire kulturáltan, sokszor a humor erejével zárják „karanténba”. Ahogy a valóságban sem borogatnak kukákat, úgy a virtuális térben sem szemetelnek.

VIDEÓFELVÉTELEK. Nem a profi kamerákkal készült híradó tudósítások részletgazdagsága és képminősége adja ezeknek a felvételeknek az igazi értékét, hanem az azonnaliság, a spontaneitás és a szerkesztetlenség. Az önjelölt, főként kamerás mobillal dolgozó operatőrök ugyanúgy a tömeg részei, mint bárki más. Megbeszélései ken is ragaszkodnak a felvételkészítéshez, az átláthatóság és a nyilvánosság számukra magától értetődő. A felvételeket felrakják kisebb részletekben a YouTubera, a linkeket azonnal megosztják a Facebookon. A tévék manipulált (pl. tömegtüntetésen üres utcát mutató) felvételeivel szemben itt élő közvetítést is nézhetünk az Ustream nevű program használatával ( ustream.tv ) – feltéve, ha az illetékesek nem blokkolják az erre a célra is használható, az ellenzéki megmozdulások idején gyakran elsötétülő kültéri kamerahálózatot. Az ingyenes programban bárkinek lehet csatornája, amin tetszőleges megosztásokat tehet közzé. (Az Ustream 2008-ban magyar találmányként indult, mára a világon 50 millióan használják.)

KÖZÖSSÉGI MEGOLDÁSOK. A kollektív tudás és annak megosztása egyelőre fájóan hiányzik a hazai közgondolkodásból, ám az utcára vonult diákoknál ez is alapkészség. Oktatják, bemutatják, felveszik (videóra), megosztják egymással az új ismereteiket, például a bázisdemokrácia eszközeinek használatával, a hallgatói fórumok szervezésével, a szavazással, véleménynyilvánítással kapcsolatban. Emblematikus példa erre a Magyar Rádiónál lezajlott tüntetés: a székház előtt demonstráló fiatalok a híreket akarták hallgatni – az interneten velük lévő társaikkal együtt annyian, hogy nem tudták elérni a Rádió szerverét. (radio.hu) Az élő adásról lemaradtak így, de perceken belül került a facebookos oldalakra egy felhasználó által készített másik elérési útvonal, ahonnan elérhető volt immár a rádió online adása. Hamarosan visszajátszható hangfelvételként is megosztották a műsorrészt.

KÖZÖSSÉGI KULTÚRA. A tüntetések „forgatókönyvében” gyakran felbukkan, hogy követeléseik felolvasása mellett verseket mondanak, dalokat énekelnek, történelmi eseményeket idéznek fel a résztvevők. Szinte minden alkalommal volt néhány fesztivál hangulatú időszak a tüntetéseken, amelyeket mindig azonnal követ a YouTube-videó és a linkek facebookos megosztása. A hangulat ilyenkor ragadós, a „ki nem ugrál, Hoffmann Rózsa” – című játékba állítólag az eseményt biztosító rendőrök is beszálltak (erről sajnos egyelőre nem került elő felvétel, bár lehetséges, hogy az egyenruhásoknak jobb is így).

A már idézett médiablog konklúziója szerint „most láthatjuk, hogy a pártok többsége a Facebookot sem érti: nem igazi párbeszédre, mások meghallgatására, hanem leginkább a hagyományos propagandára szeretnék használni. Vannak azonban, akiknek minden kommunikációs tréning, szakkönyv és webinárium nélkül is világos, mire is való a közösségi kommunikáció. A digitális bennszülöttek számára az a releváns, amit a Facebookon látnak. Most a tiltakozások hírei, képei töltik majd meg az üzenőfalakat. Nincs az az állami kommunikációs gépezet, ami ezt meg tudná állítani.”

Nem a tudósítások részletgazdagsága és képminősége adja a felvételek igazi értékét, hanem az azonnaliság, a spontaneitás és a szerkesztetlenség.