A maják ünnepre és új ciklusra készülnek
Szerinte inkább tudatos, semmint véletlen volt a maják naptárának félremagyarázása: ebből egyesek (például a katasztrófaturizmuson nyerészkedők) kultuszt teremtettek.
Valójában csak arról van szó, hogy a maják az idő haladtát másként mérték, mint a napjainkban is érvényes nyugati időszámítás. A maják is hittek az idő ciklikus jellegében, vallási szertartásaik és ceremóniák kötődtek a természet égi és földi körforgásához. Nagy ciklusokat határoztak meg, 5200 évnyi szakaszokat, amelyek rendre bizonyos elemekkel – a tűzzel, a földdel, a vízzel, a széllel, a férfi vagy a női energiával – voltak kapcsolatosak.
A maja naptár fennmaradt két legismertebb ikonográfiája egyaránt csak annyit jelez, hogy 2012. december 21-én következik be az újabb nagy ciklusváltás. A maja időszámításban ekkor ér véget ugyanis a tizenharmadik baktum (egy 394 évet felölelő egység), amellyel egyben teljesül az i. e. 3114-ben kezdődött asztronómiai szakasz. – Ezzel új ciklusba lépünk át, amelyet a harmónia jellemez, a férfi és a nő közötti egyensúly. Nem a négy alapelem, hanem az éter válik mozgatóerővé, ami egyben a tudatnak és a valóságnak is új szintjét hozza – vélekedik a guatemalai szakértő.
Nem véletlen, hogy sem Guatemalában (ahol a lakosság közel harminc százaléka tekinthető őslakos indiánleszármazottnak), sem Mexikó déli részén, így a Yucatán-félszigeten nincs világvége-hangulat. Helyette ünnepi ceremóniákat tartanak, tűzrakással, gyertyagyújtással az új ciklus kezdetét köszöntve.
Iván Franco, a mexikói antropológiai és történeti intézet tagja szerint ideje lenne a szemléletváltozásnak a maják irányában. Yucatán tartomány kétmilliós lakosságának 51 százaléka maja etnikumú, és ezek az őslakosok alkotják a társadalom szegény részét. Ám részben ennek következtében kezdik elveszíteni őseik kulturális hagyományait, és már spanyol szavakkal keverik a nyelvüket. – Nem a földünk, hanem egy ősi kultúra megszünte a valódi kihívás. A maják jelentős részének a mindennapjai apokalipszisben telnek – írta Juan Villoro a mexikói Reforma című napilapban.