A napelemtől a földhőig
Micsoda monstrumok voltak, úristen! – emlékeztünk vissza mi is arra a nem túl távoli időre, amikor először láttunk számítógépet a Délép központjában az 1980-as évek derekán. Meleg pulóvert kellett húzni, mert olyan hűvös volt a gépteremben, mint egy vágóhídi csontozóban. És ma ott állnak a mágnesszalagos szovjet monstrumok, meg a jóval kisebb, elegánsabb nyugati gépek az agora második emeletén, egy kézilabda-pályányi teremben, mint múzeumi tárgyak. M3, Ural2, Minszk22 – ezek voltak ám a márkák! De egy nyugdíjas titkárnő az ormótlan telexgépet is régi ismerősként üdvözölte, és én is belegondoltam, hány ezer kilométernyi „kőnyomatos” tekeredhetett le róla aktív korában.
Az új tudományos és kulturális központot egy funkcióját vesztett belvárosi épülettömb átalakításával hozták létre. Régóta tervezgetik, hogy – más tudományos központok mintájára – Szegeden is legyen egy hely, ahol szórakozva, interaktív módon lehet tanulni. A gyerekek és a tudomány otthona lesz az új épületegyüttes – helyet kap benne a Százszorszép Gyermekház is. Lesz gyermekfoglalkoztató, ahol egészen tudománytalan módon macival, babával lehet játszani – de az előre meghirdetett programokon, a Játékvárosban Szeged kicsinyített épületeinek másában, mint egy igazi városban játszhatnak a gyerekek. Már a megnyitón megtekinthettük Molnár Gyula természetfotóit, és ha ráérünk december 28-án, az informatóriumban megtudhatjuk, mikor megyünk a Marsra. Nemcsak a gyerekeké lesz az agora – aki még előtte van, hamarosan megismerhet mindent, amit tudni akar az Alzheimer- és a Parkinson-kórról. Az informatórium egy szuper előadóterem, három projektor hangolja össze a hatalmas kivetítőfalon a panorámaképet – nekünk éppen egy kivilágított nagyvárosét, ahol nemcsak a toronyházakat lehetett volna egyenként megszámolni, hanem az összes lámpát is akár.
A látványlaborban nem értettünk semmit. A Szegedi Biológiai Központ fiatal kutatói a lézercsipeszt magyarázták éppen: a sokféle tükrön átvezetett lézernyaláb nagyon apró, sejtnyi részecskéket is képes megragadni, és mozgatni. De mire jó ez? – kérdeztük, és a fiatal kutatók, akiknek nem kérdés, hogy nem kell mindenről azonnal tudni, mire lehet jó, türelmesen elmagyarázták, hogy ezzel az eszközzel mérni tudják, mekkora erővel lehet egymástól elválasztani két sejtet, és ennek diagnosztikai jelentősége van.
Aki építkezni készül, az is elleshet egy sor világszínvonalú megoldást a tervezőktől. Például milyen süllyesztett rácsszerkezettel kell tervezni a homlokzatot, hogy hideg télben laposan besüssön az ablakon a nap, és melegítse a belső légteret, kánikulában viszont a mélyedés árnyékolja a függőleges napfényt. Talán otthon, az udvarunkon is ki lehetne próbálni a klímatornyot, ami nem tűnik nagy ördöngösségnek, de fölöttébb ügyes megoldás: egy hasáb alakú, az épületek szintjéből kiemelkedő fémtorony; tulajdonképpen egy kémény. Az oldala hirdetési felület, de a belsejében felgyorsul a függőleges áramlás, és kiszívja a zárt udvarból a fölösleges Celsius-fokokat.
A nagyterem hangszigetelése olyan jó, hogy csak akkor derült ki, koncert zajlik odabenn, amikor kinyitották az ajtót. A napelemtől a földhőig, az épületgépészeti eszközök intelligens vezérléséig mindent beleépítettek az Agorába, amely úgy illeszkedik a környezetébe, hogy a Kálvária sugárútról csak a kapuja látszik. Van parkolója is – egy zöld halom alatt rejtőzik, a füves domboldalról pedig a szabadtéri színpad előadásait lehet nézni.
Azt mondta mellettem egy idős ember, aki nem a számítógépekkel, hanem a lépcsőfordulóban kiállított vasúti hajtánnyal lehetett egyidős: most már ez is van, csak békesség kéne.
