A válaszadók mindössze 27 százaléka hallott például arról, hogy az Európai Bizottság erőfeszítéseket tesz az innováció ösztönzésére. Nyolcvankét százalékuk ellenben úgy véli, az EU innovációs politikája szétforgácsolódott. Ugyanennyien mondták, hogy egyszerűsíteni kellene a finanszírozást. És ami roppant fájó: a válaszadók 69 százaléka úgy látja, hogy az Egyesült Államok és Japán innovációs politikája hatékonyabb, mint az unióé – például azért, mert az EU nem követi az ágazati igényeket.

Így ne csodálkozzunk azon, hogy az intenzív technológiai fejlesztéseket igénylő ágazatok esetében – elektromos alkatrészek, audiovizuális elektronika, telekommunikáció – Európa jelentősen lemaradt Japán mögött, az orvosi berendezések fejlesztésében pedig egyértelműen az Egyesült Államok áll az élen. A kérdés az, mennyire folyjon bele az állam a kutatás-fejlesztés-innováció működésébe? Mészáros György, a Nemzeti Innovációs Hivatal elnöke szerint ezt a folyamatot segíteni kell anyagilag is. A hazai cégek, egyetemek és kutatóintézetek tavaly a GDP 1,2 százalékát, azaz 336 milliárd forintot költöttek kutatás-fejlesztésre, ennek kétharmadát a vállalkozások állták.

Ez a 336 milliárd az elmúlt évtized legmagasabb értéke. Mészáros György szerint Magyarországon sok pénz van, de nem jól használják fel, vagy nem merik jól felhasználni. Az elnök állítja, ezen a mentalitáson változtatni kell, például úgy, hogy a hivatal részt vesz az ötletek előszűrésében, és csak a piacképesnek tűnő koncepciókat küldi tovább a bankok felé.

Kitörési lehetőséget rejt az infokommunikációs ipar is. Harmincötezer ilyen cégben százezer ember dolgozik, a vállalkozásoknak azonban csupán hetede gyárt informatikai eszközöket, a többi szolgáltat, mások termékeit adja el. Ez a rengeteg cég tavaly 1500 milliárd forintnak megfelelő értéket állított elő, ebből 850 milliárdot exportált. A határon túlra vitt portéka négyötödét a multinacionális cégek által gyártott, összeszerelt eszközök tették ki, azaz kicsi a magyar kézben lévő gyártás aránya. Az is figyelmeztető, hogy az ágazatban egyre csökkenő tendenciát mutat az innovatív vállalatok részesedése.

– A társadalmi vitát követően várhatóan 2013 januárjában tárgyalhatja a kormány a nemzeti innovációs stratégiát – közölte Cséfalvay Zoltán, a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára néhány napja Szegeden, aki szerint most dől el, kialakul-e a magas hozzáadott értékű termelési szerkezet Magyarországon. (E stratégia elkészültét Matolcsy György miniszter már 2011 őszére ígérte a 2010-es Innovációs Nagydíj 2011. márciusi átadásán.)

Az államtitkár azt a meghökkentően ambiciózus stratégiai célt fogalmazta meg, hogy 2020-ra a GDP-arányos kutatás-fejlesztési ráfordítás érje el az 1,8 százalékot, harminc nagyobb kutatási és technológiai műhely lépjen be a világelitbe, s ugyanennyi globális nagyvállalati fejlesztési központ telepedjen le Magyarországon. Elérhető célként említette, hogy a jelenlegi 37 ezerről 56 ezerre emelkedjen a kutatók és fejlesztők létszáma. Ezt segíti, hogy 2013-tól, amennyiben egy vállalkozás PhD-fokozattal rendelkező szakembert alkalmaz kutatás-fejlesztési területen, nem kell szociális hozzájárulási adót fizetnie utána.

Ez a kedvezmény becslések szerint 1300 kutatót érinthet. A gazdasági világválság tudományra és innovációra gyakorolt hatását elemző, idén augusztusban megjelent OECD-tanulmány alapvetően másként látja hazánk helyzetét. A jelentés szerint a magyar vállalkozások innovációs aktivitása alacsony, ahogy az egyetemek és a közfinanszírozású kutatóintézetek szabadalmi bejelentései száma is alulról veri az OECD átlagát. A dokumentum is szól a hazai kutatáspolitika és az ahhoz kapcsolódó intézményrendszer gyakori átszabásáról, amire 2009 óta kétszer is sor került.

Szerepel a jelentésben a K+F-költségvetés majd 37 százalékának 2010-ben, már az Orbán-kormány idején történt befagyasztása is. A dokumentum az innovációval kapcsolatos emberi erőforrásokat gyengének tartja, s megjegyzi, Magyarországon a felnőtt lakosságnak csak húsz százaléka rendelkezik felsőfokú végzettséggel, a 33 tagú OECD-ben pedig a 27. helyen állunk a 15 évesek között mért természettudományi műveltség terén. Átlag alattinak tartja a jelentés az e-kormányzás szintjét, ahogy az internetellátottságot is.

A magyar kormány kiszámíthatatlan gazdaságpolitikájának a hazai kutatás-fejlesztés is megissza a levét. Szeptemberben jelentették be, hogy az ágazatot sújtó adók miatt leépíti magyarországi munkavállalóinak ötödét az innovatív gyógyszerek forgalmazásával és klinikai kutatásával foglalkozó belga Janssen-Cilag. Magyarországon ugyan mindössze száz munkavállalót foglalkoztatott ez a belga cég, csakhogy ez a vállalat 2011-ben 12,3 milliárd forint értékben forgalmazott innovatív gyógyszereket és 506 millió forintot költött Magyarországon klinikai kutatásra. Nem mellesleg az elmúlt öt évben több mint kétszázmillió forinttal támogatta a magyarországi civil szervezeteket.

Egy másik gyógyszergyár, a Sanofi magyarországi vezérigazgatója, Christophe Gourlet a Portfolio.hu-nak adott interjújában azt emelte ki, hogy a ki számíthatóság nagyon fontos, főleg, ha hosszú távú befektetésekről van szó. –Ha a gyógyszeriparra jellemző 10-12 éves projekt esetében az első pár évben van K+F-ösztönző, de a maradék időszakban nem tudom, hogy mi lesz, nagy valószínűséggel nem tudjuk hazai kutatás-fejlesztési bázisunkat jelentősen növelni – érvelt.

Matolcsy György szerint innovációs mélyponton van az ország, de csak ezen a területen, mert politikai és gazdaságpolitikai téren hazánk az Európai Unió egyik leginnovatívabb állama – ezt is 2011 márciusában állította.

Az ország ennek a kormányzati innovációnak issza a levét.