Az infotainment szóval illetik az autók helyváltoztatáshoz nem tartozó elektronikus, újabban digitális szolgáltatásait. Ilyen a rádió, a zenelejátszás, a navigáció, a telefon csatlakoztatása – mindezek egy tabletet rajzolnak ki.

Régen kardánboxnak hívták azt a képződményt, amely a műszerfal alja és a kardánalagút között hordozott néhány kapcsolót. Ahogy a (középkategóriás) autók egyre hasonlóbbak lettek autótechnikailag, egyre lényegtelenebb funkciókkal próbálták megkülönböztetni magukat az autógyártók a többiektől. Ebben az evolúciós folyamatban a kardánbox valóságos barokk oltárrá vált – lásd még a paradicsommadarak farktollait és a „szexuális szelekció” keresőkifejezésre érkező találatokat.

Tehát a kardánbox kinézete és szolgáltatásai fontos vásárlási motivációt jelentenek, ezért a gyártók sok energiát fordítanak a kifejlesztésükre. Így múlt el például az autórádió miatti feltörések motivációja: az egyedi gyári rádió helyére egyrészt nem lehet mást berakni, másrészt ki sem lehet tépni egy mozdulattal, mert jó fixen be van szerelve.

Megjelent viszont a navigáció. Hamar kitermelte a tapadókorongos tartószerkezetek számtalan faját, és közben térbelivé vált, a drágább típusok a nevezetes városok nevezetes épületeit mutatják valós időben, már van olyan kísérlet is, hogy a tájékoztató nyilakat a szerkezet magára a szélvédőre vetíti.

Az okostelefonokba épített navigáció viszont felváltja az önálló készüléket. A navigációt gyártó cégek menekülésként az autógyártóknál jelentkeztek, most itt tartunk, számos típusváltozat kínál oltárba épített készüléket, amelybe még önálló korában bekerült a médialejátszás, a Bluetooth-alapú kihangosítás képessége. Ezek a fejlett digitális szolgáltatások viszont gyorsan avulnak, lényegesen gyorsabban, mint az autók típusváltozási ritmusa, így fordulhat elő, hogy egy ma vásárolt új autóban három-négy éves infotainment-technológiát találunk.

A kiegészítőgyártóknak ez nem akkora baj, szorgalmasan kínálják is a különféle tablettartókat, iPad-dokkolókat, amelyeket egyes autógyártók már profin be is építenek. A legújabb irányzat, hogy az oltár tetején szabványos tabletmélyedés található, amelybe az adott autógyártó által preferált héthüvelykes, érintőképernyős számítógép helyezhető. (A tízhüvelykes nem fér el, a négy-öt hüvelykeset pedig a fejlettebb országok idősödő népessége nem látja elég jól vezetés közben a volántól.)

Amint azt mindenki tudja, akinek okostelefonja vagy tabletje van, akár az alapszoftver, akár a telepített alkalmazások gyorsan, könnyen frissíthetők. Hol van az megírva, hogy a hároméves autóval hároméves szoftvereket kell (majd) eladni az új tulajdonosnak? Maga az autógyártó is cserélheti a klíma-, ülésfűtés- stb. vezérlő alkalmazásokat. (Miért tenne drága, mechanikus gombokat és tekerőket az oltárra, mikor azzal az egy Gorilla Glass képernyővel megoldhat mindent?)

A használó pedig a saját zenéjét, saját internetes adóit állíthatja be (a kötelező, RDS-es, TMC-s FM-rádióalkamazás mellé), végül, és ez a legfontosabb, frissítheti a navigációs alkalmazást, sőt le is cserélheti, ha a gyárival nincs megelégedve. Erre is gondolt a Nokia, amikor a minap bejelentette, hogy térkép- és navigációs okostelefonos alkalmazásait kiadja Apple iOS- és Android-platformra, vagyis ezek nem csak Windows Phone-ra lesznek elérhetők.

Ennél jobb az autógyári tablet, mert annak biztos jól áll a képernyője