Adtak egy pofont a netnek
A januártól élő adónem logikája ugyanis olyan, hogy halmozottan hátrányos hatást fejt ki ott, ahol egységnyi vezetékszakaszra kevés felhasználó jut. A problémára elsőként Bencsik János fideszes országgyűlési képviselő (korábban hosszú ideig az informatikai bizottság tagja) hívta fel a figyelmet, egy Facebook-bejegyzésben, jelezve, hogy a törvénybe iktatott konstrukcióval a vidék újabb igazságtalan terhet kap a nyakába.
A múlt év végéig a kormány energiaügyi államtitkáraként dolgozó politikus azt írta: mivel az adó alapja a vezeték hossza (amit a forgalmazott szolgáltatás mennyiségével nem korrigálnak), egy kistelepülési körzet adóterhe akár nyolcszor nagyobb is lehet egy fővárosiénál, ami hamarosan karbantartási, ellátásbiztonsági gondok forrása lehet. A két évtizedes polgármesteri praxissal rendelkező Bencsik számára egyértelmű, ami a kormányoldali képviselők előtt a jelek szerint rejtve maradt (a Fidesz–KDNP egységesen igennel, az ellenzék nemmel szavazott, Bencsik János viszont tartózkodott), hogy a vezetékhossz mellett a forgalmat is számításba kellett volna venni az adóalap meghatározásánál.
Így ugyanis az új adó szabályosan bünteti azokat a fejlesztéseket, amelyek a ritkán lakott, kis forgalmat generáló térségek bekapcsolására szolgálnának, hiszen ezekben az egy-egy új fogyasztó eléréséhez és kiszolgálásához kapcsolódó adóteher sokszorosan nagyobb lesz, mint egy olyan területen, ahol már eleve többféle távközlési infrastruktúra (vezetékes telefon, kábeltévé, 3G) működik, a felhasználók pedig sokkal sűrűbben sorakoznak. A fenti hatást látszólag ellensúlyozza, hogy a törvény hírközlési vezetékek esetén a nyomvonalhossztól függően sávosan határozza meg a fizetnivalókat: az első 170 ezer méter után az adó teljes mértékének 20 százaléka fizetendő, 170 ezer és 250 ezer méter közötti része után 40 százaléka, 250 ezer és 300 ezer méter közötti része után 80 százaléka, 300 ezer métert meghaladó része után pedig 100 százalék, vagyis méterenként 125 forint.
Ám ez a „könnyítés” tényleg csak a látszat, hiszen egy kis cég szempontjából egy – mondjuk – Csiribpusztai ügyfél „bekábelezése” mindenképpen sokkal több adóforintot igényel majd, mint egy budapesti új előfizető vezetékre fűzése. A jogszabály szövegébe az utolsó pillanatban belobbizott módosítás valódi hatása inkább az lesz, hogy nyomást gyakorol a szolgáltatókra a piac újraosztása érdekében, mivel előnyösebb helyzetbe hozza a települések kisebb cégeit a regionális vagy országos (jellemzően multinacionális hátterű) szolgáltatókkal szemben.
A fejlesztéseket viszont mindenképpen visszafogja, hiszen azokon a helyeken, ahol a relatív, vagyis az egy fogyasztóra jutó adó alacsony lesz, már kiépült az infrastruktúra, ahol viszont nincs vezeték (valószínűleg azért, mert eddig sem érte meg beruházni), ott jelentősen megdrágul a létesítés és az üzemeltetés. A törvényjavaslat benyújtásakor nem volt egyértelmű, hogy kizárólag a földkábelek után vagy a légkábelek minden egyes méteréért is fizetni kell-e. Az elfogadott verzióba végül mindkét vezetéktípus bekerült, vagyis azzal a módszerrel sem lehet kibújni a fizetés alól, hogy mondjuk a földkábeleket a következő korszerűsítésnél légvezetékre cserélik (vagy fordítva), pedig némi modernizációt egy ilyen megkülönböztetés is generálhatott volna.
Fejlesztési stopot valószínűsít az is, hogy a távközlési szolgáltatóknak már eddig is kijutott a pluszterhekből: mostanáig ágazati különadót és telefonadót is fizettek, ami látványosan visszafogta körükben a beruházásokat (az NMHH adatai szerint az európai alsó középmezőnyhöz tartozó hazai vezetékes internetellátottság az utóbbi években gyakorlatilag stagnált, a hálózati kapacitás viszont javult, ami azt jelzi, hogy a szolgáltatók inkább a fizetőképes körzetek jobb ellátására koncentráltak, a hátrányos régiókról gyakorlatilag lemondtak).
A különadó 2013-tól az EU fellépése nyomán megszűnik, viszont belép helyette a közműadó (amelynek mértéke a legnagyobb szereplő, a Magyar Telekom esetében akár a 11 milliárd forintot is elérheti), vagyis a cégek potenciális fejlesztési forrásaira az állam változatlanul igényt tart. Ennek pedig újabb uniós kötelezettségszegési eljárás lehet a vége – egyrészt amiatt, hogy a szektorális adót az unió csak akkor fogadná el, ha a bevételek az ágazatban maradnának, amiről Magyarországon szó sincs, másrészt pedig azért, mert az elmaradott régiók távközlési fejlesztéseit az EU támogatja, a közműadó viszont nehezíti, vagyis itt egy konkrét uniós politikával is szembemegyünk. Szó lehet továbbá a versenytorzító hatás vizsgálatáról is, elsősorban azért, mert a műholdas és a mobil távközlés ezúttal kimaradt a szórásból – utóbbi talán éppen az állami mobilszolgáltatóval kapcsolatos, még mindig fontolgatott tervek miatt.
