A trendet itt is az Apple indította el, valamikor az „őskorban”, a 2000-es évek közepén. Akkor jelentek meg az első Nike+ technológiájú edzőcipők, amelyekhez iPodot lehetett csatlakoztatni, és a szenzoros lábbelik egy ügyes szoftver segítségével egyszerű, de használható digitális futótrénerré alakították a zenelejátszót. Innen indultunk, aztán a mozgásérzékelős Wii konzolhoz, illetve a felhasználó mozdulatait többféle optikai technológiával követő Kinecthez írt mozgásos játékokon keresztül jutottunk el a mához, amikor már női és férfialakban megszemélyesített kedves, de az elvárásait kőkeményen bevasaló edzőpartnert rajzolnak nekünk a képernyőre a konzolok.

Hogy ez miért fontos, annak megértéséhez a „valódi” személyi edzőket érdemes példának állítani: bárki megtehetné (ráadásul ingyen), hogy előírja magának a kötelező edzésprogramot, teljesíti a napi penzumot, folyamatosan kontrollálja magát és szükség esetén módosítja a gyakorlatokat, illetve az adagokat – de azért a gyakorlat azt mutatja, hogy sokkal hatékonyabb a dolog, ha van mellettünk valaki, aki folyamatosan ösztökél, motivál és korrigál. Ilyesmire a hagyományos mozgásos játékok nem képesek, még abban az esetben sem, ha egyébként pontos információjuk van a felhasználó minden rezzenéséről.

Az a lehetőség, hogy a mozgást valamilyen formában érzékelő játékgépek tökéletes edzőtársak lehetnének, már egy ideje foglalkoztatja a fejlesztők fantáziáját, és az utóbbi egy-két évben meg is születtek az első használható alkalmazások. Az UFC Personal Trainer például látványosan „előtornássza” nekünk a gyakorlatokat, segít tartani az ütemet, miközben különböző izomcsoportokat tornáztat ötféle játékmódban, hangsúlyt helyezve a megfelelő bemelegítésre és a végén a lazításra-nyújtásra is. A kinectes verzióban van némi interaktivitás is, de azért a gép és az ember közötti kommunikáció (meg a partneres edzés illúziója) messze nem százszázalékos.

Az Ubisoft Your Shape Fitness nevű programja már egy nagyobb lépés a teljes testreszabhatóság és a folytonos önkorrekció felé, de ebből meg a test(sz)építési profizmus hiányzik, azaz inkább csak a fogyni vágyóknak, vagy az általános kondíció javítására vágyóknak elég. A héten (a világpremierrel egy időben Budapesten is) bemutatott legújabb versenyző, a Nike+ Kinect Training azt a koncepciót követi, hogy megpróbálja egy személyi edző összes funkcióját betölteni. Azaz nemcsak levezeti a különféle fejlesztési célokkal összeállított tréningeket, hanem meg is tanít az egyes gyakorlatokra, kijavítja a hibákat, dicsér és kritizál (addig nem enged továbblépni, amíg a végrehajtás nem tökéletes).

A virtuális edző és a valódi tanítvány találkozása a fizikai és biológiai paraméterek felmérésével kezdődik, és a célmeghatározással folytatódik (nem mindegy, hogy öt kilogrammal kisebb testtömeget, vagy öt centivel nagyobb kerületű bicepszet szeretnénk). A bevezető szakaszban lehet kiválasztani az edzőt (vagy edzőnőt), illetve összeállítani az edzéstervet, akár olyan összetett formában is, hogy a hét minden napján eltérő hosszúságú is intenzitású programmal más-más izomcsoportra gyúrunk. Ennek azért van jelentősége, mert az egyoldalú terheléshez a test könnyen hozzászokik, vagyis esetleg azon kapjuk magunkat, hogy a sok munka ellenére sem fejlődünk.

Az indulásnál nemcsak az edző digitális képe jelenik meg a képernyőn, hanem a saját avatarunk is – utóbbi egy olyan figura, amelynek a körvonalai megegyeznek a miénkkel, és amely minden mozdulatunkat hűen tükrözi a tévében. Amíg a gyakorlatunk kivitelezése hibátlan, addig az avatar kék, ám ha fekvőtámasz közben túl keveset süllyed a mellkas (vagy guggolásnál a hátsó), akkor a szín azonnal narancsra vált, jelezve, hogy ez a teljesítmény bizony karcsú.

A beállítható mozgásformák száma közelít a végtelenhez –van például olyan „játék” is, amelyben különféle formájú, hozzánk közeledő üvegtáblák alatt-fölött-mellett kell átbújni különféle testhelyzetekben (és az üveg természetesen összetörik, ha hibázunk). Az edző nemcsak bemutatja, hanem szóban (egyelőre angolul) el is magyarázza a tennivalókat, és végig velünk tornázik, ami általában inspiráló, de az erőnk vége felé már egy kissé dehonesztáló is lehet, tekintve, hogy általában nem ő fárad el előbb.

Az Xbox360-on futtatható programhoz tartozik egy okostelefonokra írt alkalmazás is, amely például időben figyelmeztet az aznap elvégzendő edzés(ek)re, számolja az elfogyasztott kalóriákat, illetve a különféle közösségi platformokon meg tudja osztani az eredményeinket a többi sportemberrel – ahogyan a bemutatón mondták: ma már minden sikeres program kötelező kelléke egy közösségi „láb”, enélkül a világpiac nem hiszi el, hogy valóban trendi megoldásról van szó. Az is kiderült – az eseményen jelen lévő Rubint Réka közreműködésével –, hogy az sem gond, ha a felhasználónak tényleg van (élő) személyi edzője: a szoftveres segítség problémamentesen beépíthető a hagyományos edzésekbe is.

Csak a tökéletes gyakorlat után enged továbblépni az „edző”