Távcsövet a Hold másik oldalára!
A Holdon 1972-ben járt utoljára űrhajós. Ugyan a hidegháborús űrversengés véget ért, a Hold a tudósok számára még mindig fontos célpont.
A csillagászokat a Naprendszeren, a csillagokon és a galaxisokon kívül talán leginkább a világegyetem keletkezése érdekli. A 13,7 milliárd évvel ezelőtti, ősrobbanásnak nevezett eseményt az egyenletek, a számítások ugyan viszonylag jól leírják, azonban ezek egészen addig, amíg nem tudjuk a gyakorlatban, távcsövekkel is ellenőrizni, csak elméletek maradnak.
Ha távcsöveink alkalmasak lennének a galaxisok kialakulása előtti idők megfigyelésére, akkor a sötét anyagról és sötét energiáról szóló elméleteknek legalább egy része ellenőrizhetővé válna. Ha látnánk azt a távolságot, ahonnan a fény körülbelül 13,6 milliárd évvel ezelőtt indult el, hogy aztán napjainkban elérjen hozzánk, sok kérdésre választ kaphatnánk.
Sajnos ilyen messze nehezen látunk el, mivel minél távolabbi objektumokat nézünk, fényének hullámhossza egyre nagyobb. A galaxisok kialakulása előtti időkből származó fényt ma leginkább a rádiótávcsövekkel tudnánk megfigyelni.
A légkör szerencsére átengedi a rádiósugárzást, így – elsőre úgy tűnhet – semmi akadálya annak, hogy földi rádióteleszkópokkal vizsgáljuk a távoli világűrt. A 100 megahertz fölötti sugárzás észlelésével nincs is gond, ám ahhoz, hogy a még fiatalabb univerzumot (azaz a még távolabbi objektumokat) vizsgálhassuk, 100 MHz alá kellene menni. Ezt a tartományt is átereszti a légkör, de sajnos a földi rádióadók sugárzása és az ionoszféra elnyomja ezeket a jeleket. Olyan ez, mintha nappal szeretnénk a látható fény tartományában nagyon halvány csillagokat észlelni. A légkör a fényüket ugyan átengedi, a Nap által okozott „fényszennyezés” azonban meggátolja, hogy lássuk is őket.
Jack Burns (University of Colorado) és munkatársai ezért egy olyan rádiótávcsövet terveztek, amely elég távol van a légkörtől ahhoz, hogy a földi jelek ne zavarják az észlelést. A DARE (Dark Ages Radio Explorer) program keretében indított űrtávcső Hold körüli pályára állna az égitest felszínétől mért 200 km-es távolságban, ahonnan a kutatók már biztonsággal vizsgálhatnák a keresett jeleket. A semleges hidrogéntől származó 40 és 120 MHz közötti tartományt figyelné meg, s így akár az univerzum keletkezése utáni 80 millió évet követő állapotok is tanulmányozhatók lennének.
Sajnos a DARE sem lenne tökéletes megoldás. A földi rádiójelek ugyanis a Hold körüli pályán keringő rádióteleszkóp méréseit szintén zavarnák akkor, amikor a szonda a Hold Föld felé néző oldala fölött halad el. A szakemberek természetesen erre a problémára is találtak egy érdekes, ám igen költséges megoldást. Ha a Holdnak a Földdel átellenes oldalán a felszínre telepítenék a rádiótávcsövet, akkor – mivel a Holdnak az a fele sosem fordul bolygónk felé – a földi rádiózaj sem okozhatna már gondot.
A terveikben szereplő holdfelszíni mérőállomás három darab, egyenként 100 méter hosszú antennából állna. A távcsövet egy leszállóegység juttatná a Hold felszínére. A leszállóegységről egy rover segítségével „terítenék ki” három irányban az antennákat. Tulajdonképpen a DARE-program egy holdi telepítésű antennarendszer próbájaként is felfogható tehát, s ha mérései beválnak, kezdődhet is a holdi antennák telepítése.
A szakembereknek csupán egyetlen feladatot kell még teljesíteniük, ám talán ez a legnehezebb mind közül. El kellene érniük, hogy az amerikai kormány is támogassa a koncepciót. Már önmagában a DARE űrteleszkóp megépítése és Hold körüli pályára állítása is sok százmillió dollárba kerülne, a holdi telepítésű antennarendszer árát megbecsülni még nehezebb, de biztosan meghaladná az egymilliárd dollárt. Ugyanakkor sok egyéb űrtávcsőprogram létezik még, például exobolygók kutatásának céljával, melyek akár már Föld körüli pályáról vizsgálnák az égitesteket. Ezek gyorsabban elkészülnének, olcsóbbak lennének, s gyors, biztos eredményt érnének el, miközben a csillagászat más területeinek nem kevésbé izgalmas kérdéseire keresnék a válaszokat.
Sokak szerint pedig még az is elképzelhető, hogy további fejlesztésekkel, zajszűréssel a jövőben a földi jelek zavaró hatása kiszűrhető lesz, akkor pedig nem lesz szükség sem a DARE-ra, sem a holdi rádióantennákra.
