Online lincselés?
Szinte élőben követhettek egy bűncselekményt az egyik legnagyobb közösségi oldal látogatói, a mobiltelefont ellopó metrós videó később bejárta az egész médiát. A napokban nyilvánosságra került rejtett kamerás felvételen az látszik, amint a budapesti metróban egy fiatalember váratlanul kikapja utastársa kezéből annak okostelefonját, a záródó ajtón gyorsan kilép, a sértett nem tudja követni. A trükkös lopás elkövetőjét azóta – rekordgyorsasággal – elfogták a rendőrök, ügyében azonnal bírói döntés született: letöltendő börtönbüntetésre ítélték.
Az ügy futótűzként terjed az interneten, a felhasználók hozzászólásaival egy sajátos jelenséget alkotva: ez az „internetes magánnyomozás” és „közösségi igazságszolgáltatás”. Még a mértékadó, decens hírportálok olvasói közül is sokan agresszív indulatokkal kommentálják a videót. Bár nem bizonyított, hogy a nyomozásban felhasználták a felvételt, a közösségi médiahasználók mégis „ünneplik” a megosztások erejét, és újabb, önkéntes nyomozásra felhívó üzenetek tűnnek fel.
A virtuális valóság azt az eszközt próbálja visszahozni, amikor a büntetőeljárások a közösség előtt, valódi nyilvánosságban zajlottak, a közösség apraja-nagyja véleményt nyilvánított, és megvetését, felháborodását fejezte ki, ami erős visszatartó erővel bírhatott – idézi fel Ormós Zoltán internetes szakjogász.
„Mára még durvább hatásoknak vagyunk kitéve: nemcsak a nyomozást és a bizonyítást láthatjuk, de magát a bűncselekményt is. A térfigyelő kamerák sokszor rögzítenek balesetet, verekedést vagy még súlyosabb bűncselekményeket, s világszerte nyilvánosságra kerülnek ezek a felvételek. Elég beírni a keresőbe, hogy „thief caughton camera” vagy hogy „streetfight” – a You-Tube-on rengeteg ilyen van – mondja Ormos Zoltán.
A közösségi oldalakon terjedő trend, hogy megjelennek az eltűnt gyerekeket, ellopott autókat kereső kétségbeesett megosztások vagy kétes minőségű házilag készült felvételek az állítólagos elkövetőkről (pl. besurranó tolvajokról). Ez „aranybányává” teszi a rendőrség és a nemzetbiztonsági szervek számára a közösségi oldalakat, passzívan vagy beépített emberekkel rengeteg információt szerezhetnek készülő vagy elkövetett bűncselekményekről. Az elszánt, komoly bűnözők Ormos Zoltán szerint már távol is tartják magukat az internetes eszközöktől.
De van az éremnek másik oldala is. A közösségi oldalakon való „nyomozás” és „igazságszolgáltatás” veszélyes lehet a közzétevő és a megosztó személyek számára is. Egyrészt személyes adatokat nyilvánosságra hozni csak az adatvédelmi törvényben meghatározott szigorú szabályok alapján lehet, a törvényt megsértők felelősségre is vonhatók. Másrészt kevés a megoldott „nyomozás”. Ez természetes is, hisz a valódi vizsgálat esetén a felmerülő adatokat a hatóság elemzi, gondosan összehasonlítja a többi adattal, a körülmények teljesebb feltárására törekszik.
Az internetezők zöme viszont nem elemez, érzelmeik vezérlik őket. Így lehet, hogy évekig is keringhet egy eltűnt személy fotója, miközben talán már elő is került, vagy el se tűnt. Megdöbbentő, hogy mekkora erővel sisteregnek fel az indulatok és erősödik a gyűlölködés a kegyetlenebb bűncselekmények híreinek megosztásai körül, félelmetes hangulatot keltve a virtuális térben, sokszor nem tudni, mennyi választ el ilyenkor a tettektől.
A hagyományos médiában immár kvóta írja elő, mennyi bűncselekmény kerülhet nyilvánosságra például a kereskedelmi híradókban, ugyanezt a neten semmi nem korlátozza, pedig a cél a lakosság relatív biztonságérzetének növelése lenne – mutat rá a nyugdíjas rendőrtiszt, Hargitai Márta. A rendőrség közösségi problémáinak megoldására az Országos Civil Biztonsági és Bűnmegelőzési Műhely hívja fel a figyelmet, egyelőre hiába.
Az Országos Kriminológiai Intézet munkatársa, Parti Katalin jogász egy szakértő csapat tagjaként vesz részt egy kutatásban, amely az online közösségek és az erőszak kapcsolatát vizsgálja fiatalok körében, a kortárs kapcsolatokra fókuszálva. A kutatás eredménye december elején válik nyilvánossá, de Parti Katalin már most kiemeli, hogy az egymásért való kiállást, a kommunikációt és a konfliktuskezelést az online közösségekben is meg kell tanítani, méghozzá minél fiatalabb korban.
