A Sandy hurrikán New York-i tombolását a helyszínen élte át a francia politikus. (Lalonde családjában erős a politikai vonal: unokatestvére az a John Kerry, aki 2004-ben George W. Bush demokrata párti kihívója volt az amerikai elnökválasztáson.) Szerencséje volt, hogy a város azon részében tartózkodott, ahol nem szűnt meg az áramszolgáltatás. De a ház ablakai betörtek, az épület megremegett a hatalmas viharban. Helyenként négyméteres víz borította New Yorkot, ami a város nagy részében tönkretette az áramszolgáltatást, padlóra küldte a közösségi közlekedést.

„Obama újraválasztását segíthette, hogy a vihar után azonnal megjelent a városban, és ismét felhívta a figyelmet a klímaváltozás veszélyeire. Arra, hogy valamit tenni kell.” Lalonde szerint nincs kétség, a klímaváltozás itt van a nyakunkon. Ő is hallott arról, hogy egyesek az egyértelmű jelek ellenére ma is kétségbe vonják ezt, de személy szerint nem találkozott olyannal, aki tagadná a klímaváltozást – márpedig aki számít a környezetvédelemben, azzal beszélt negyvenéves pályája során.

Lalonde a francia közéletbe 1968-ban a Sorbonne diákelnökeként robbant be. Az akkori balos megmozdulássorozat egész Franciaországot megrázta. Később részt vett a Greenpeace akciójában, amelyet a Mururoa korallzátonyon zajló kísérleti atomrobbantások ellen szerveztek. Egy ilyen akció során, 1973-ben letartóztatták. Egy évvel korábban, 1972-ben a Friends of the Earth (Föld barátai) szervezet párizsi munkatársaként hatalmas demonstrációt szervezett azért, hogy az emberek ingyenbiciklit kaphassanak. Harminc évvel később már ingyen kerékpározhattunk Párizsban. „A munka, ha kis késéssel is, de beérett” – mosolyog Lalonde, aki a budapesti Francia Intézet által szervezett környezetvédelmi hónap vendégeként érkezett a magyar fővárosba.

Az egykori diákvezér, harcos természetvédő hamarosan hivatásos politikusnak állt. Hogy miért? Mert hitt a környezetvédelemben, mert tenni akart érte, és úgy érezte, hogy ezt politikusként hatékonyabban végezheti, mint mozgalmárként. Könnyű demonstrálni, de számára nagyobb kihívást jelentett, hogy olyan döntéseket hozhat, amelyek akár egy egész ország szemléletét változtathatják meg. És övé a felelősség. Brice Lalonde 1981-ben a francia elnökválasztáson is indult – nem sok sikerrel. 1988-tól környezetvédelmi államtitkár, majd 1990–92 között miniszter. Lalonde sikeresnek ítéli miniszterségét, büszke eredményeire: az ólommentes üzemanyag bevezetésére, az újrahasznosítási rendszerek kidolgozására. Afrikai tárgyalásainak köszönhetően jelentősen visszaszorult az elefántcsont-kereskedelem, egy másik tárgyalásának köszönhetően a bálnák halászatát szabályozó moratóriumot fogadtak el.

1995 és 2008 között egy kicsiny breton falu, Saint-Briac-sur-Mer polgármestere. 2007-ben Sarkozy elnök az ország klímaügyi nagykövetévé nevezi ki. Ma már politikusnak sem tartja magát. Inkább zöldpolitikai világlobbistának. „A politikus választásokban gondolkodik, ha célba ér, általában elfelejti, mit ígért a sikerhez vezető úton. Az ember ne legyen túl sokáig politikus. Céljait, elveit a politikán túl is megvalósíthatja” – vallja.

Húsz éve és most is ott volt a riói környezetvédelmi találkozón. Hasznosnak tartja az ilyen nemzetközi csúcstalálkozókat – miközben a tanácskozás 49 oldalas záródokumentumát az európai zöldek totális kudarcnak minősítették. Lalonde szerint nem az ilyen konferenciák változtatják meg a világot, hanem az adott országok gyakorlati lépései – ám a hasznos, előremutató kezdeményezéseket az ilyen eseményeken lehet közzétenni. A jövő nemzedékek ombudsmanjának évekkel ezelőtti magyarországi kidolgozása például olyan kezdeményezés, amely érdemes a nagyvilág figyelmére.

A már most több mint hétmilliárdos emberiség létszáma húsz év múlva további egymilliárddal nőhet – de hogyan látjuk el az akkori népességet élelemmel, tiszta vízzel? Erre már most választ kell adni. Lalonde meggyőződése, hogy új mezőgazdálkodási gyakorlatra van szükség, amely a jelenleginél jóval takarékosabban bánik a vízzel. A tiszta víz biztosítása egyre nagyobb kihívás – ezért tartja előremutatónak azt a tervet, hogy a vízhasználatról jövő októberben Budapesten rendezzenek világkonferenciát. Egy biztos, nem élhetünk úgy, ahogy eddig. Hogy miként kell élni, azt most kell kidolgozni. És hogy megmenthető-e a világ? Igen, de hogy ez miként érhető el, erre nincs mindenkire érvényes javaslata. Az ehhez vezető utat minden egyes embernek magának kell megtalálnia. „Fontos, hogy szeressék az országukat, és szeressék ezt a bolygót!”

A világ megmentéséhez vezető utat mindenkinek magának kell megtalálnia