Megfejtik Ezer úr nyelvét
A Jacob Dahl professzor vezette nemzetközi kutatócsoport az úgynevezett RTI-technikától várja a megfejtésben eddig hiányzó utolsó láncszemet. A Reflectance Transformation Imaging rendszer olyan leképezési eljárás, amely hiperrealisztikus 3D-s képet képes létrehozni egy tárgy felületéről. A berendezés tulajdonképpen egy kupola, amelyen 76 fényforrás található, a középen elhelyezett tárgyat, esetünkben például egy feliratos agyagtáblát, 76 különböző szögben érkező, sorban felvillanó fény világítja meg, és ezekből alkotják meg a nagy felbontású, háromdimenziós képeket, amelyeken a legkisebb bemetszés is látszik, amit valaha ejtettek a felületen. Dahl professzor a BBC munkatársának elmondta, új fegyvere valódi, számítógépes szoftverrel felturbózott, minden részletet kiszimatoló Indiana Jones, mert most már az eddig rejtve maradt részletek is világosan láthatók. Az egykori írnokok körömlenyomatai is feltűntek például a felvételeken. A képeket online elérhetővé teszik a kutatók számára az ékírásos digitális könyvtárban (http://cdli.ucla.edu), hogy közösen fejthessék meg végre az írásrendszert. Ez ugyanis aprólékos, sziszifuszi munkát igényel. A professzor a BBC-nek elmondta, több mint 10 éve kutatja az írásrendszert, és eddig 1200 írásjelet sikerült azonosítania, de még távol van a befejezéstől, noha olyan alapvető szavak írását is megfejtette már, mint a „marha” vagy a „tehén”.
A proto-elámi írást Kr. e. 3200 és Kr. e. 2900 között használták Mezopotámia közvetlen délkeleti szomszédai, a mai Délnyugat-Irán területén élő korai elámiak. Dahl professzor szerint az írott forrásokban számos hibát ejthettek az írnokok, és ez alaposan megnehezíti a megfejtést. Nem arról van szó, hogy a proto-elámi nyelven író írnokoknak több rossz napjuk volt, mint más nyelveken író kollégáiknak. Egyszerűen nagy valószínűséggel nem képezték ki őket rendesen. Dahl professzor elmondta, hogy egyetlen olyan forrást sem találtak, amely az írás gyakorlására utalt volna, noha ilyen minden ókori nyelvű forrásban előkerült. Ebben az ókori forrásanyagban azonban semmilyen nyoma nincs a tanulási folyamatnak. Talán azért is hagyhattak fel viszonylag hamar a használatával, mert a sok hiba miatt a kortársak számára is nehéz volt értelmezni az ezen a nyelven írt szöveget.
Tovább nehezíti a megfejtést, hogy nem hasonlít a proto-elámi egyik már megfejtett ősi íráshoz sem, annak ellenére, hogy a szomszédos sumerek – már megfejtett – írását vették át, mivel azt a felismerhetetlenségig „kicsavarták”, saját szimbólumokkal, jelekkel tarkították. Ráadásul eddig nem került elő kétnyelvű szöveg sem.
Mivel a számok jeleit már sikerült azonosítani, és megállapítható, hogy az agyagtáblákon gyakorta fordulnak elő, annyi bizonyosan tudható, hogy ezzel a korai írásrendszerrel nem költeményeket, hanem gazdálkodási adatokat, tulajdonviszonyokat jegyeztek fel.
Jól látható, hogy a földművelésre épülő társadalomban a dolgozók csoportjai felett főnökök álltak, és azokat is újabb főnökök felügyelték. Mindenesetre ezek az alávetett emberek vagyontárgyak voltak, és úgy is kezelték őket, mint például a marhákat, annyi különbséggel, hogy volt nevük. Ám ezek a nevek is beszélő elnevezések voltak, amelyek utaltak az illető társadalmi és vagyoni helyzetére, egyiküket például Ezer úrnak hívták, ami jelezhette, hány emberre felügyelt.
Kiderült az is, hogy a munkások apróra őrölt árpát kaptak, amiből árpakásafélét és gyenge sört készíthettek. De ennek a mennyisége olyan kevéske volt, hogy gyakorta éhezhettek is. A társadalmi létra magasabb fokán állók azonban joghurtot, sajtot, mézet is ettek, a kecske, juh és szarvasmarha is az ő tulajdonuk volt.
Különös azonban, hogy semmilyen emberábrázolás, még egy tenyérlenyomat vagy egy emberi szem sem maradt fenn az agyagtáblákon. Állatok és mitikus alakok azonban nagy számban fordulnak elő.
