Az esernyőszerű medúzaalakzat pumpálásszerű előrehaladását Kit Parker, a Harvard Egyetem gyógyszerkutatója modellezte. Parker csoportja az új gyógyszerek hatását vizsgálja a szívizomra és ezen keresztül a szívműködésre. A kutató hasonlóságot fedezett föl a medúzák mozgása és a szív vérpumpáló működése között, és elhatározta, hogy egy műmedúzán tanulmányozza a szívizmok működését. Az öntőformát 3D-s számítógépes modellezéssel készítette el, amit patkány szívizomrostjaival takart be. Az izomszövet külső felületére kocsonyás szilikont öntött, ami az öntőforma eltávolítása után összetartotta az egész konstrukciót. A bioszövet táplálásához a kutatók a műmedúzát glükóz- és magnéziumtartalmú oldatba helyezték. A ritmikus összehúzódás-elernyedés kiváltása érdekében 1 Hz-es váltóáramot adtak a bioszövetre. A kísérlet résztvevői is meglepődtek, hogy mennyire élethűen sikerült utánozni a medúzák pumpáló előrehaladását a biorobottal. Az elektromos áram hatására az izom összerándult, és ezzel előretolta a miniesernyőt, a következő fázisban pedig elernyedt, és ezzel hagyta szétterülni az alakzatot. A kutatók szerint baleseteknél a tengerbe ömlött olajat ilyen biorobotokkal lehetne felitatni.