Pontosítsunk: nem most, hanem már régebben felmerült a gondolat, nemrég pedig egy német egyetem fejlesztői be is mutatták megoldásukat. Wifin, illetve USB-n összekapcsoltak hat, a teljesítményük alapján eléggé „fapados” androidos mobiltelefont. Egyenként 5,8 millió szorzásra voltak képesek másodpercenként (teljesítményük 5,8 MFLOPS), vezeték nélkül összefűzve 26,2; vezetékesen 29 MFLOPS teljesítményt értek el.

Joggal lehet ezt kevesellni, de mégis bemutatja, hogy az az elv, amellyel a Google és a Facebook óriási adatközpontjai működnek, okostelefonokra is érvényes. Ezek a cégek ugyanis közönséges PC-k tízezreiből építik szervereiket. Igaz, konfigurációikat egyedi rendelésre állítják össze, bár nem azért, hogy extrém gyorsak, hanem hogy megbízhatóak legyenek az egységek, és semmi olyan ne legyen bennük, ami nem kell.

Már nem működik az a projekt, amely a PC-ket üres idejükben az univerzum rádiójeleinek szűrésére, idegen intelligencia keresésére használta. Ez volt a SETI, le kellett tölteni és telepíteni egy kis programot, amely a háttérben futva szuperintelligens rendszerré kapcsolta össze a szoftvert szintén futtató gépeket az interneten keresztül. Ugyanígy működik ma is a fájlcserélők torrent technológiája – és a legaljasabb vírusok. Ha ők kapcsolják össze gépeinket, a szuperintelligens rendszert „botnet”-nek hívjuk… Ha már szóba került, le kell szögeznünk, hogy ma a vírusokat a használó maga telepíti önként és dalolva, mert tájékozatlan, gyanútlan és figyelmetlen, bedől a csábító ajánlatoknak.

A német kutatók azt találták ki, hogy repülőtereken, kompokon, vonaton legyenek közösségi töltőcsatlakozók, amelyekbe bedugva a készüléket, az egy ilyen rendszer részévé válik. Mint az közismert, a mostani okostelefonok töltő- és adatcsatlakozója egyforma és ugyanaz, USB mini, tehát a lehetőség adott. Kivétel természetesen az Apple, amelynek legújabb típusai nemcsak hogy nem szabványosak, hanem a korábbi Apple-szokványtól is eltérnek… Ki is lehet találni valami vonzerőt, hogy a közönség nagyobb része tegye meg ezt a szívességet – járuljon hozzá a mobil-hiperszámítógép működtetéséhez. (Köszönet-hűtőmágnes, letöltődik valami cuki kis játék a telefonra stb.)

Ahhoz azonban, hogy az okostelefonunkra magas jogosultságú alkalmazást telepítsünk, meg kell szereznünk ezt a magas jogosultságot. Talán kevésbé közismert, de az okostelefonhasználók túlnyomó többsége nem rendszergazda a saját telefonján. Ehhez „rootolni” kell a telefont, azaz mélyen bele kell nyúlni az operációs rendszer lelkébe, amit a márka- vagy szolgáltatói szerviz nem tesz meg. Utóbbi főleg azért, mert ettől megszűnik a szolgáltatófüggés…

A hiperszámítógép-alkalmazás elterjedését is gátolhatja, ha futtatásához rendszergazdai jogosultság kell, anélkül viszont kevés erőforráshoz (memóriához, processzoridőhöz) fér hozzá, vagyis sokkal több telefont kell összekapcsolni értékesíthető számítási teljesítmény eléréséhez. Felmerülhet persze az a gondolat, hogy a régóta rettegett okostelefon-vírusok is működhetnek így. Valószínűleg éppen azért nem tombolnak, mert csak „rootolt” készülékeken lennének hatékonyak. Ezer okostelefon közül talán csak egy lehet rootolt, ez egymilliárd okostelefon esetén ugye egymillió tapasztalt, hozzáértő használót jelent – ők viszont nem képeznek kihasználható tömeget.