Gyakorta említik, hogy minden válságban egyúttal lehetőségek is rejlenek. A jelenlegi válságban is vannak lehetőségeink, választhatunk. Választhatjuk egyik lehetőségként a tudományt és annak támogatását. Már a 2000. évben önök és elődeik célul tűzték ki, hogy 2010-re a „világ legdinamikusabb tudásalapú gazdaságává” váljunk. A szándék nemes és nagyra törő volt, de a cél elérése még várat magára.

Holott a tudomány segíthet megtalálni a megfelelő választ számos aktuális és nyomasztó problémánkra, mint amilyen például az új energiaforrások, új termelési módok és termékek, vagy a társadalmak működése jobb megértésének és szervezésének kérdései. Még annak is csak az elején tartunk, hogy testünk működését forradalmian új módon értsük meg, aminek felbecsülhetetlen hatása lesz egészségi állapotunk jövőjére és meghosszabbodó életünkre.

Európa vezető helyet foglal el a tudomány több területén. Gyorsan változó világunkban az egyetlen út Európa versenyelőnyhöz juttatásában az, ha ezt a tudást átvisszük innovatív termékekbe, szolgáltatásokba és iparokba, biztosítva ezzel Európa hosszú távú prosperitását.

A tudás nem ismer határokat. A kiemelkedő tehetségek világpiacát erős verseny jellemzi. Európa nem engedheti meg magának, hogy elveszítse legjobb kutatóit és tanárait, de sokat nyerhet külföldi lehetőségek bevonásával. A kiemelkedő kutatások számára elérhető források csökkenése kevesebb képzett kutatót is jelent. Ha az Európai Unió kutatási és innovációs költségvetése jelentősen csökken, kockáztatjuk egy tehetséges kutató generáció elvesztését éppen akkor, amikor a legnagyobb szükségünk lenne rájuk.

Ebben az értelemben az Európai Kutatási Tanács globális elismerést vívott ki magának meglepően rövid idő alatt. Nemzetiségtől függetlenül nyújt támogatást Európa-szerte a legjobb kutatóknak. Kiváló személyiségek, kiváló projektek jelenhettek így meg a tudományban, ami jelentősen hozzájárult az alapkutatások nemzeti finanszírozásához is.

A kutatás európai szintű finanszírozása katalizálja a rendelkezésre álló forrásokat, és ezzel a nemzeti forrásokat hatékonyabbá és hatásosabbá teszi. Ezek az EU-források nagyon értékesek. Bebizonyították, hogy alkalmasak az európai tudomány jelentős segítésére, arra, hogy növeljék társadalmi hatásait, erősítsék Európa nemzetközi versenyképességét.

Fontos, hogy támogassuk, sőt, talán még fontosabb, hogy páneurópai szellemben inspiráljuk az európai kutatási és innovációs potenciálnak azt a gazdagságát, amellyel rendelkezünk. Meggyőződésünk, hogy a kutatók fiatalabb generációja szintén hallatni fogja hangját – és kérjük, figyeljenek arra is, amit ők mondanak!

Kérdésünk önökhöz, állam- és kormányfőkhöz és elnökökhöz – akik november 22–23-án Brüsszelben a 2014–2020-as EU-költségvetést tárgyalják – nagyon egyszerű: a jövő Európájában milyen szerepet szánnak a tudománynak az új európai költségvetésről született megállapodásban?

A Nobel-díjas és Fields Medál-kitüntetett aláírók:

Sidney Altman, Werner Arber, Robert J. Aumann, Francoise Barré-Sinoussi, Günter Blobel, Mario Capecchi, Aaron Ciechanover, Claude Cohen-Tannoudji, Johann Deisenhofer, Richard R. Ernst, Gerhart Ertl, Sir Martin Evans, Albert Fert, Andre Geim, Serge Haroche, Avram Hershko, Jules A. Hoffmann, Roald Hoffmann, Robert Huber, Sir Tim Hunt, Eric R. Kandel, Klaus von Klitzing, Sir Harold Kroto, Finn Kydland, Jean-Marie Lehn, Eric S. Maskin, Dale T. Mortensen, Erwin Neher, Konstantin Novoselov, Sir Paul Nurse, Christiane Nüsslein-Volhard, Venkatraman Ramakrishnan, Sir Richard J. Roberts, Heinrich Rohrer, Bert Sakmann, Bengt I. Samuelsson, John E. Sulston, Jack W. Szostak, Sir John E. Walker, Ada E. Yonath, Rolf Zinkernagel, Harald zur Hausen; Pierre Deligne, Timothy Gowers, Maxim Kontsevich, Stanislav Smirnov, Cedric Villani.