A kapszulából kiugorva a légüres térben nyeletlen fejszeként gyorsulva zuhan majd az osztrák, aki reméli, hogy útja során átlépi a hangsebességet. A felszín felett nagyjából 1500 méteres magasságban nyitja majd ki az ejtőernyőjét. A küldetést támogató Red Bull cég honlapján azzal támasztják alá a vakmerő küldetést, hogy az út során gyűjtött adatok értékes információkkal segíthetik a sztratoszféra megismerését, valamint azt, hogy az emberi test miként viselkedik a világűr határán uralkodó szélsőséges körülmények között.

Az itt szerzett tapasztalatok segíthetik az űrutazás biztonságának növelését, és lehetővé tehetik az űrjárművekből nagy magasságban történő menekülést. És azt sem felejthetjük el, hogy az ugrással egész sor világrekord, így például a szabadesésben elért legnagyobb sebesség, a legmagasabbról indított ugrás, a legmagasabb ember irányította légballonos utazás és a legtovább tartó szabadesés rekordjainak megdöntésére is kísérletet tesznek. Ha sikerül, az is óriási reklámértéket jelent a résztvevők számára.

Baumgartner számára a túlnyomásos öltözet és speciális sisak jelenti az életmentő felszerelést. A ruha plusz 38 és mínusz 68 Celsius-fokos hőmérsékleti tartományban nyújt védelmet. A ruha külsejének anyaga égésgátló, és az extrém hideg ellen is megvéd. Egy szellőzővezeték biztosítja az öltözék meleg, illetve hideg levegővel való szellőztetését a kapszulában.

A hosszú felemelkedés alatt a meleg levegő véd az „átfagyástól”, míg a hideg levegő a rostélyt bepárásító izzadság elvezetését segíti. A sisak egy forgó, záródó nyakgyűrűvel kapcsolódik a ruhához, és a kesztyű is egy hasonló zárszerkezettel illeszkedik hozzá. A 3,6 kilós sisak borítása kompozit anyagokból készült. A rostély torzításmentes, mivel a pontos érzékelés elengedhetetlen a kapszulában, valamint a leereszkedésnél és a földet érésnél a tájékozódáshoz. A rostélyba fűtőszálakat is építettek a párásodás és a jegesedés ellen.

Baumgartner és csapata évek óta készül a legnagyobb magasságból indított ugrás több mint 52 éve beállított világrekordjának megdöntésére. (Joe Kittinger 1960-ban ugrott 31,3 kilométeres magasságról. Érdekesség, hogy Kittinger is segíti az osztrákot.) A kapszula, amely 1315 kg-os súlyával alig nehezebb egy Volkswagen Bogárnál, idén júliusban, Baumgartner utolsó, 29 610 méterről végrehajtott próbaugrása során megsérült a kemény landolás során. Az ugrás alatt Baumgartner szabadesésben elérte a 864 kilométer/órás sebességet, azaz egy utasszállító repülő sebességét.

A megjavított kapszulát szeptember 24-én sikeresen tesztelték, majd visszavitték az egyesült államokbeli Roswellbe (Új-Mexikó), ahonnan az eredeti tervek szerint október hatodikán, majd kilencedikén emelkedett volna fel az osztrák. Szimbolikus a helyválasztás, hiszen 65 évvel ezelőtt itt látták a híres roswelli ufókat, melyek létezését még a Fehér Ház is vizsgálta. Most kedden azonban erős szél fújt, rögtön el is halasztották a programot, hiszen a felemelkedés első 300 méterén bekövetkező baleset esetén nincs esély a menekülésre, mivel nincs idő kijutni a kapszulából, és kinyitni az ejtőernyőt.

A 834 ezer köbméteres héliumballon repüléséhez tehát tökéletes időjárási körülmények kellenek. Az út végén az űrkapszulát egy robbanószerkezettel távolítják el a ballonról, és egy ejtőernyővel hozzák vissza a földre. Baumgartner szabadesése végén nyitja ki ejtőernyőjét. Remélhetően az ő földet érése jobban sikerül, mint a kapszuláé.

Felix Baumgartner a kapszulában