A világ kezdete mindenkit érdekel
– Mire számít a Nobel-díjak jövő heti stockholmi bejelentésén?
– Lehet, hogy a részecskefizika kap valamit. Persze elképzelhető, hogy ez a döntés még korai nekik. Igaz, elég bizonyítékunk van arra, hogy felfedeztünk valamit, ami közel van a Higgs-bozonhoz, egyszóval bejöhet a dolog.
– Úgy tudom, korábban kritizálta a Nobel-bizottságot, amiért nem bővíti az egy díjra jutó tudósok számát, hiszen az élet túllépett a felfedezésekért kiadható legfeljebb három díjon. Kevés ilyen pozícióban lévő kutató fogalmazott meg hasonló véleményt.
– Ma is úgy vélem, hogy a kísérletes kutatások egyre bonyolultabb berendezéseket igényelnek, és ezekhez mind több agy, sőt mind több kulcsember kell, és amennyiben az így elért eredményekért Nobel-díjat adnak, egyre inkább indokolható, hogy azt egy egész csoport kapja, és nem csupán néhány kutató. Nem tudom persze, hogy valaha is meglépik-e ezt, de azt tudom, hogy legalábbis megvitatták.
– Csakhogy a kutatócsoportok létszáma egyre nő. A Higgs-bozonnal kapcsolatos kísérletek jól példázták ezt, hiszen az ATLAS kísérletben 38 ország mintegy háromszáz fizikusa vett részt. Lehetséges ekkora létszámot még menedzselni?
– Bámulatos, de lehet. Szociológiai csoda, hiszen az említett kísérletben háromszáz professzor vett részt, mindegyikük tekintély a saját területén, és el kellett érni, hogy valamennyien egyetértsenek a fő célokban. Mivel azonban mindnyájan motiváltak voltak, és tudták, hogy ha nem kapják meg kölcsönösen az információkat egymástól, akkor nem lesznek sikeresek, ezért a dolog működött.
– A júliusi bejelentés után hogyan érte a széles közvélemény kirobbanó figyelme, amely messze meghaladta a meglehetősen nehezen érthető tudományos eredmények iránti közérdeklődést?
– Nagyon örültem neki. Már korábban észrevettük, hogy az átlagemberek meglepő módon követik a kutatásainkat. Másfél éve taxiban ültem Helsinkiben a repülőtér felé menet, és a sofőr, amikor megtudta, hogy hol dolgozom, teljesen izgatott lett, mivel egy tudományos thriller hatására a honlapunkon keresztül kezdte figyelni, hogy mit dolgozunk. A magyarázat talán abban rejlik, hogy a világegyetem legkorábbi időszakát kutatjuk, és ha nem is mindennap, de csaknem mindenkiben felötlik a kérdés, honnan indultunk, hogyan kezdődött a világ. Másrészt az embereket érdekli, hogyan képes ilyen sok különböző ember békés együttműködésben dolgozni egy kísérleten és eljutni egy eredményig.
– Amikor megírtuk a Higgs-bozonnal kapcsolatos sikert, éles kritikát is kaptunk egy kutató részéről, amiért az egyébként a világsajtóban mindenütt elfogadott „isteni részecske” kifejezést használtuk.
– Én sem szeretem ezt a metaforát, hiszen a részecskének semmi köze Istenhez, és a használata túl sok hamis várakozást kelt az emberekben. A CERN-ben nem is használtuk, csupán amikor kérdésekben merült fel. Ugyanakkor megtanultam együtt élni ezzel, hiszen természetszerűleg segít felkelteni a figyelmet az eredmény iránt.
– A CERN föld alatti óriásgyorsítója a világ legnagyobb tudományos berendezése. Mi a jövője?
– Körülbelül húsz-harminc évig tervezzük még használni. Szeretnénk fokozatosan növelni a részecskék ütköztetésének sebességét, azután a húszas évek elején egy lépésben is igyekszünk majd feljavítani. A méretei azonban nem fognak már változni.
– Mi történt a júliusi bejelentés óta?
– Nagyjából megkettőztük az ez évre tervezett részecskeütköztetések számát, de szeptember végétől egy rövid műszaki leállást rendeltünk el. Az eddig beérkezett adatok értékelését november közepén egy kiotói konferencián fogjuk közzétenni. A leállástól karácsonyig kapott adatokat azután a teljes és végső értékeléssel együtt februárban–márciusban publikáljuk. Újév után újraindítjuk a karácsonykor ismét leállított kísérleteket, de már nem proton-, hanem nehézion-ütköztetésekkel.
– A Higgs-bozon sikere mennyire könnyítette meg önnek a CERN számára való pénzszerzést, ami az utóbbi években a válság hatására egyre nehezebb volt?
– Általában meg kell győznöm a politikai és pénzügyi döntéshozókat a CERN munkájának szükségességéről, méghozzá nagyon egyszerű, az átlagembereknek szóló nyelven. Minden alkalommal új hasonlatokat, példákat próbálok kitalálni, de ez nem elegendő. Ugyanakkor rá kell mutatni, hogy milyen technikai áttörések köszönhetők ezeknek a kutatásoknak, mint ahogy a CERN „mellékterméke” volt a világháló, de számos orvosdiagnosztikai és terápiai eszköz is.
– A hatalmas kutatóközpont az egyik legjobb példa a globalizáció szükségességére a tudományban. Néhány helyen azonban új nacionalizmusok éledeznek. Hogyan értékeli ezeket?
– A „kemény” tudományágak egyre nagyobb berendezései nemcsak a növekvő pénzigény miatt igénylik a globalizációt, hanem az emberi erőforrások, a tudás miatt is, amelyből néha még egy földrészen sincs elegendő. Ezért vagyok a CERN globális nyitásának a szószólója. Az új nacionalizmus addig rendben van, amíg a közös munka mellett felmutatja a saját zászlaját a globális világban. A határok és kerítések felhúzása azonban a legnagyobb hiba, mert senki sem elég egyedül a fejlődéshez. Lehetnek nemzeti programok, de mindig részt kell venni a nemzetközi együttműködésben.
– Jelenlétével adott hangsúlyt a húszéves magyar CERN-tagságot ünneplő tanácskozásnak. Hogyan értékeli a CERN kutatásaiban való magyar részvételt?
– Határozottan jelentősnek, méghozzá sok munkacsoportban. Itt van például a nehézion-ütköztetésekkel foglalkozó CMS-kísérlet, melynek kiváló és nagyon hatékony kutatócsoportját magyar kutató vezeti. Az ország méretéhez és tudományos potenciáljához képest a magyar fizikusok mindenképpen jó teljesítményt nyújtanak.
– Lehet, hogy ez is közrejátszott abban, hogy a CERN első „kihelyezett” adatközpontját éppen Budapesten, a Wigner Fizikai Kutatóközpontban (a volt KFKI-ban) építi fel?
– Mindenképpen. Különösen azok lepődtek meg, hogy Magyarország milyen jó ajánlatot tett, akik szintén szerették volna, hogy a központ hozzájuk kerüljön, ám nem tudták elnyerni a jogot. De mindenki elfogadta az eredményt, hiszen ez egy teljesen átlátható és igazságos tendereztetés során történt. Ennek nyomán igen jelentős számítógépes tárolókapacitáshoz jutunk, Magyarország pedig kivételes tapasztalathoz egy ilyen központ működtetésében, ami később más tudományterületeken is hasznosítható lesz.
– Végül egy olyan kérdés, amelyet két éve is feltettem, és akkori jóslata – a Higgs-bozonról szóló bejelentés – időre bejött. Most mit vár két év múlva a CERN kutatóitól?
– Azt, hogy az óriásgyorsítóval a szükséges műszaki felújítás után elindulhatunk a még nagyobb energiák kutatása irányában.
