John Rogers és munkatársai a University of Illinois egyetemen dolgozták ki az elektromos tapintókesztyűt. A szövet poliimidrétegekből és tizedmikronnyi vastagságú aranyelektródákból álló szendvicsszerkezet. Ha egy ilyen bonyolult kialakítású membránt rávisznek egy tárgy vagy egy testszövet felületére, akkor a nyomás hatására megváltoznak az elektromos paraméterei. Megfelelő feszültség alá helyezve az eszközt az érzékelő felülettel átellenes oldalon beépített szenzorok pontos és jól reprodukálható információt adnak a nyomásról, a hőmérsékletről és az elektromos ellenállásról az adott pontban.

Egy ilyen kesztyűben a sebész ujjait apró, bizsergető áramütések érik, amint egy testrészhez hozzáér. A bizsergés mértéke a tapintott testszövet minőségétől és tulajdonságaitól függ. Megfelelő gyakorlással az orvos meg tudja becsülni a szövet anyagát és vastagságát, és megtervezheti az eltávolítandó anyag mennyiségét az operáció során.

Az orvostársadalom egy teljesen új sebészeti eszközről beszél a „tapintómembrán” esetében. Véleményük szerint sokkal több területen lehetne alkalmazni, mint azt a feltalálók gondolták. A szívgyógyászatban például, ha a szívet óvatosan beburkolják ezzel az anyaggal, akkor segítségével három dimenzióban feltérképezhető a szív működése és az egyes területek aktivitásának mértéke. Kimutatható, hogy mely területek működnek gyengén, és így pontosan megtervezhető a szükséges beavatkozás.

Érdekes alkalmazás lehet a sportruházat megtervezése a „tapintószövet” segítségével. Az eszköz minden pillanatban jelezheti, hogy a sportoló mozgása közben a ruhadarab vagy a cipő mely pontja milyen mértékben feszül a test felületére. Ezek alapján kényelmesebb sportruházatot tervezhetnek a gyártók.

Új sebészeti eszköznek tekintik