Új törpe állatok
Hogy melyik a legkisebb gerinces a Földön, az még vita tárgya. Az összehasonlítás némileg igazságtalan, mert másképp mérik a halat és a békát. Az előbbit orrától a farokúszó kezdetéig, a békát pedig az orra hegyétől a kloákáig. A halnak ebben a versenyben hátrány, hogy farka van, miközben a béka olyan, mint egy aprócska gömb kilógó végtagokkal. Az utóbbi években rendszeresen egymásra licitálnak tudósok az újabb és újabb miniatűr állatfajok felfedezésében. Találtak már liliputi kígyót, békát, halakat és pirinyó kaméleont is.
Amellett, hogy kié a rekorder állatka, arra is választ keresnek, hogy mi az oka az ilyen extrém testméret kialakulásának, és egyáltalán hogyan lehetséges egy gerinces állat szerveit ilyen kicsi helyre zsúfolni. Testüket vizsgálva nyilvánvalóvá vált, hogy normál méretű közeli rokonaikhoz képest a miniatűr állatoknak egyszerűsített vázrendszerük van, azaz hiányoznak bizonyos csontjaik. A kis békáknak például alig vannak lábujjaik, nem is tudnak felkapaszkodni sehová, az avarban, nedves falevelek között élnek.
A Szumátrán talált hét-nyolc milliméteres pontyféle testéből – tudósít a New Scientist – szintén csontok tucatjai hiányoznak, többnyire olyanok, amelyek az egyedfejlődés későbbi szakaszában alakulnak ki. Valójában úgy is néznek ki, mint a halivadékok, de néhány befogott példányban az ikrák jelenléte nyilvánvalóvá tette, hogy kifejlett, ivarérett egyedekről van szó. A testalkat és a hiányzó csontok alapján nem lehet arra következtetni, hogy egyszerűen megálltak vagy visszamaradtak volna a fejlődésben, hisz közben egészen különleges és egyedi tulajdonságaik viszont kifejlődtek. A Szumátrán talált miniponty hímje például dobverő alakú függelékeket növeszt, majd amikor eljön az ideje, hassal felfelé fordulva, a vízen úszó levelek fonákján veri a ritmust, hogy magára vonja a nőstények figyelmét.
Az utóbbi években felfedezett törpe állatok közös vonása, hogy majdnem mindegyikük szigetlakó, és fejlődésük egyes fázisai hiányoznak. A minibékák például kihagyják az ebihalfázist, és egyenesen a petéből ugranak elő, valószínűleg azért, mert élőhelyükön csak rövid ideig maradnak meg a kisebb mocsarak és tócsák, ezért kockázatos lenne számukra a lassú átalakulás. A törpe állatok speciális élettereket foglalnak el. Az Új-Guineában talált, avarban lakó békák például a rothadó leveleken milliószám tenyésző tűhegynyi tetvekkel táplálkoznak.
Az extrém testméretekkel való létezésnek, ha kicsi, ha nagy a méret, megvannak a maga korlátai. A kisméretű, állandó testhőmérsékletű állatok az arányaiban nagy testfelületükön sok hőt veszítenek, amit csak végletekig felgyorsult anyagcserével és szinte folyamatos evéssel tudnak kompenzálni. Ezért van az, hogy a legkisebb madár, egy háromcentis kubai kolibri, és a legkisebb emlős, az alig négycentis etruszk cickány – amely egyébként Európában is megtalálható – sokkal nagyobb, mint a legkisebb ismert hüllőfaj, a gyufafejnél alig hosszabb madagaszkári kaméleon.
A változó testhőmérsékletű állatoknak ugyan nincs gondjuk testük melegének fenntartására, a kiszáradás azonban nagyon is valós veszély lehet rájuk nézve. A pirinyó halaknak látszólag könnyebb dolguk van, mert sem a kihűlés, sem a kiszáradás nem fenyegeti őket, de a halaknál is van határa a miniatürizáltságnak. Nekik is helyet kell szorítaniuk a gerincesek nélkülözhetetlen szerveinek, az agyuknak, szemüknek, anyagcsereszerveiknek és adott esetben az utódaiknak is. Az ikra, tojás vagy embrió sok helyet foglal a testüregben. Ha kisebbek és kevésbé fejlettek az utódok, akkor kicsi a túlélési esélyük, ezért a liliputi állatoknak gyakran csak egy, de magukhoz képest igen nagy méretű tojásuk vagy utóduk van.
Hogy melyik a legkisebb gerinces állat a Földön, az még vitatott. A versenyt valószínűleg korai lenne lezárni, de az említett korlátok miatt nem nagy a valószínűsége, hogy a már ismert, néhány milliméteres fajoknál még kisebbeket találnak a közeljövőben.
