Először is: a mém egy fogalomrendszer. Az interneten mint kulturális, elektronikus táptalajon létrejön, majd terjed, átalakul, részt vesz más fogalomrendszerek kialakulásában, azaz „él”.

Megjelenési formája lehet szöveges, álló- vagy mozgóképes, mint bármely internetes tartalomé. A tavaszi „digitális tárgylopás” mémje úgy alakult át a „háztartási fegyvergyártás” mémjévé, hogy valakinek sikerült összeállítania egy automata pisztolyt hagyományos belső alkatrészekből és 3D-nyomtatású házból, amelynek az állományát az internetről töltötte le.

Leplezzünk le megint egy bulvárzsurnaliszta – önérdekből túlzóan hatásvadász – fogást: egyetlen előfordulásból általánosít, majd ezzel a nem létező és be nem következő állapottal fenyeget.

Itt és most: attól, hogy egyvalakinek valahol sikerült fegyvert gyártania otthon, és lőtt is vele, nem következik egyrészt, hogy ugyanerre mindenki képes, másrészt, ha képes lenne is, meg is tenné. (Az illetőnek óriási szerencséje például, hogy sebesülés nélkül megúszta.) Mindannyian tudjuk, hogy több száz módon lehet puszta kézzel ölni. Néhány tízezren (Magyarországon) ismernek is tíz-húsz konkrét módszert, és évente egy-két valós eset válik ismertté.

Óriási eredmény, hogy lehetségessé vált fémtárgyak 3D-s nyomtatása is. Emlékeztetőül: 3D-s nyomtatással a tárgyak számítógépes modelljéből közvetlenül elő lehet állítani a tárgy valódi, fizikai modelljét. Ha ez a modell használható, és a tervezője-gyártója azzal a szándékkal készítette, hogy használja, akkor lehet azt mondani, hogy „kinyomtatta” a tárgyat magát. Minden egyéb esetben csak a tárgy modellje készült el: egy az igazira formájában, méretében, hasonlító helyettesítő. A hasonlóság mértéke változó, van, hogy meg sem lehet állapítani...

A 3D-nyomtatású fémtárgyak jellemzően fogtömések és/vagy egyedi csontprotézisek. Professzionális célra készítenek ékszereket és egyéb olyan alkatrészeket, amelyek rendeltetésszerűen használhatók akkor is, ha a speciális, 3D-nyomtatású fémanyagból vannak. Bizonyos műanyagokból is lehet 3D-ben nyomtatni. Sejthető, hogy gyakorlatilag bármilyen formájú tárgyat elő lehet állítani a nyomtatóval.

De mindig csak egy alkatrészt vagy alkatrészek csoportját. A funkcionális tárgyat össze is kell szerelni, ehhez már nem csak egérkattintások kellenek. Legtöbb tárgyunk ráadásul sokféle anyagból készül, nem mind alkalmas 3D-s nyomtatásra. Működő, mozgó, erőátvivő, biztonságosan terhelhető, számon kérhető minőségű szerkezetek tervezéséhez ugyanannyi tudás, kreativitás és szorgalom kell, mint eddig, ezen a 3D-s nyomtató létrejötte, olcsóbbá válása nem változtatott.

Kétségtelen, hogy dísztárgyak, szobrok másolása, sokszorosítása könnyebbé, iparszerűbbé válhat, ha a 3D-s nyomtatás széles körben elterjed. De a hamisításhoz, jogtalan terjesztéshez, szellemi javak eltulajdonításához eddig sem volt nélkülözhetetlen a 3D-s nyomtató, ezután sem lesz az. A fegyvergyártásban is az a legfélelmetesebb, hogy a gyilkolás, az életveszélyes fenyegetés mennyire keresett áru, nem pedig az, hogy digitálisan mennyire könnyű.

Egyébként pedig egyáltalán nem az. Számítógéppel írni mindenki képes. Kész elemeket is sokan képesek tetszetősen elrendezni számítógéppel, de már sokkal kevesebben képesek ezeket a szép elemeket megalkotni. A 3D pedig megint egy választóvonal, a térszemlélet olyan, mint a zenei hallás: ha az alapjai nincsenek meg, fejleszteni sem lehet. Úgyhogy a fegyvertervezők és -gyártók tömegesedésétől nem kell félni.

Dísztárgyakat, maketteket könnyebb lesz nyomtatni, fegyvert nem!