Isten létének megcáfolásán dolgoznak
Ha a Holdon elindulnánk egy irányba, sosem ütköznénk falba, még ha az idők végtelenségéig folytatjuk is utunkat – gyakran ezt a hasonlatot használják a csillagászok annak érzékeltetésére, hogy ugyan a világegyetem térben véges, de mégiscsak határtalan. A ma legelfogadottabb nézet szerint az időnek is van egy kezdete, tehát bizonyos szempontból véges, s azt megelőzően az idő fogalom értelmét veszti, hiszen ő maga is az ősrobbanással jött létre. Így értelmetlen az a kérdés például, hogy „mi volt az ősrobbanás előtt”.
A hozzávetőleg 13,7 milliárd évvel ezelőtt bekövetkezett ősrobbanáskori körülményeket a szakemberek minél részletesebben szeretnék feltárni. A gyakorlatban ez részecskegyorsítókban történik. Mivel az általunk ismert mindenség az ősrobbanással alakult ki (a tér, az idő, de maguk a fizikai törvények is), az akkori világot modellezve választ kaphatunk az olyan kérdésekre is, hogy miért van a tömegnek vonzása, hogy lehet, hogy minél nagyobb egy test tömege, annál nagyobb a gravitációja. Éppen ennek a kérdésnek a megválaszolásához vezethet a nemrég felfedezett Higgs-bozon részletesebb vizsgálata.
De nem csak az erőhatások kialakulása foglalkoztatja a kutatókat. A háromdimenziós tér és az egy irányba terjedő egydimenziós idő (melyek együttesen alkotják a „négydimenziós” téridőt) létrejöttének oka talán még izgalmasabb rejtély.
A kilencvenes években kiderült, hogy a világegyetem néhány korábbi elmélettel szemben a jövőben nemhogy nem omlik össze, hanem ráadásul egyre gyorsabb ütemben tágul. De mi hajtja előre, mi adja az energiát a táguláshoz? Elnevezni az ezért felelős energiát könnyebb volt, mint megtalálni, megmagyarázni (mert az máig nem sikerült): mivel a szintén meglepetésszerűen felfedezett és még mindig magyarázatra szoruló „hiányzó tömeg” végül a „sötét anyag” nevet kapta, a furcsa, tágulást gyorsító energiát „sötét energiának” nevezték el.
Stephen Hawking angol és James Hartle amerikai fizikusok már a nyolcvanas években bemutattak egy olyan modellt a világegyetem keletkezésére, melyben tulajdonképp nem került sor valódi keletkezésére. A Hawking–Hartle-modellt a fizikusok nem fogadták egyöntetű lelkesedéssel (ma sem tekinthető elfogadott modellnek), hiszen ha a modell igaznak bizonyulna, nincs szükség az ősrobbanás feltételezésére. A két kutató feltételezi, hogy az idő a térhez hasonlóan ugyan véges, de határtalan. Azaz bármennyit is megyünk vissza az időben, mindig mehetnénk még egy kicsit korábbra. Vagy másképp fogalmazva: a világegyetem kora ugyan megadható, mégis határtalanul régóta létezik.
Hawking évtizedek óta dolgozik a modell tökéletesítésén, noha az elgondolás mai tudásunkat figyelembe véve még elméletileg sem bizonyítható. Ha az elmélet működik, akkor majd következtetéseket lehet levonni a mai világunk működésére, s akkor akár az is kiderülhet, hogy mi is a sötét energia. Hawking egyik célja tehát a sötét energia mibenlétének, a világegyetem gyorsulva tágulásának magyarázata. (Az elmélet matematikája arra keresi a választ, hogy milyen képet mutatna az univerzum akkor, ha a gyorsulva tágulást leíró, ma pozitív előjelűnek tekintett úgynevezett kozmológiai állandó kezdetben negatív értékű lett volna.) Magának az elméletnek a kitalálója is elismeri, hogy célja Isten létének megcáfolása. Hawking ugyanis az egyik leghíresebb ateista, fontos feladatának tekinti azt, hogy bebizonyítsa, az ősrobbanásra nem került sor, vagyis nem volt az univerzumnak időben kezdőpontja, s akkor nincs is szükség a Teremtő létének feltételezésére. Kérdés, hogy ez a filozófiai meggondolás mennyire segíti majd az elmélet tökéletesítését. Idén mindenesetre bejelentette, hogy nemcsak feltételezni szeretné, illetve elméletben leírni az ősrobbanás meg nem történtét, hanem a sötét energia mibenlétének magyarázatával egyben bizonyítani is szeretné azt, hogy a nagy bumm sosem történt meg.
A fizikus azt is többször hangoztatta, nem hisz a halál utáni életben, az csak tündérmese azoknak, akik félnek a haláltól. Ám mindig hozzáteszi, hogy szerinte a filozófia halott, fejlődésének lassú üteme miatt ugyanis sosem érheti be a tudományt. Az a jövő kérdése, Hawkingnak sikerül-e bizonyítania, hogy nem volt ősrobbanás, Isten pedig sosem létezett.
