Az okostelefon áldozatai
Nos, ki tud fejben összeadni két háromjegyű számot? Ez a képesség a múlt évszázad hetvenes éveiig teljesen elterjedt volt az általános iskolák felső tagozatának tananyagaként. A zsebszámológépek irtották ki, amiért kéjes elégtétel, hogy a zsebszámológépeket már a nem okostelefonok beépített (de egyébként igen buta) kalkulátorai tüntették el. Azok a tudatos vásárlók, akiket még érdekel, hogy melyik vécépapír a legolcsóbb, ha egy törlés árát számítjuk, kénytelenek az okostelefonjukhoz kapni a gondolák között. Nyugodjanak békében a zsebcsicskások. (Ki emlékszik már a PDA – personal digital assistant – e magyarítására? Talán azért, mert inkább menedzserkalkulátornak hívták...)
A címjegyzék, határidőnapló, jegyzettároló szintén szerepelt már a butatelefonok eszköztárában is, feleslegessé téve az érintőképernyőt először felmutató Apple Newton Messagepadot, a Palm eszközöket és követőiket. Amelyeket – talán utoljára – a Millennium trilógia írott változata említ, egy Palm Tungstent, ilyennel tudott internetezni a kórházból Lisbeth Salander. (A Palm tönkrement, a HP vette meg, de ő is felsült vele, tabletbe akarta építeni a szoftverét, de kinek kell más tablet, mint az iPad? Amúgy mellesleg akármelyik mai, akár belépő szintű okostelefon könnyedén „lenyomja” a maguk idejében világbajnok Hewlett-Packard kalkulátorokat – többet tud és gyorsabb.)
Két évig sem tartott az az időszak, amikor a fiatalok a metrón kénytelenek voltak átdugni a fülest az MP3-lejátszóból a mobilba, amikor az utóbbi rezgett. Érdekes dolog ez. A piaci verseny miatt kifinomult az MP3-technológia: egyetlen lapkába integrálták az egészet – amit aztán egy mozdulattal építettek bele minden mobiltelefonba, okafogyottá, érdekmúlttá téve egy globális iparágat. Élelmesebb gyártói mostanában digitális képkeretekkel, hordozható médialejátszókkal próbálkoznak még egy rövid ideig. Itt említjük meg a legkorábbi tranzisztorhordozót: a zsebrádiót. Hol is van most? Hát persze hogy a telefonban, illetve ott lenne, ha az nem ragaszkodna makacsul a fülhallgatóhoz antennaként.
Néhány elvetemült típus hajlandó csak egy valahova beépített drótdarabot áldozni arra, hogy a hangszórón is hallható legyen a rádió. Jellegzetes digitális termék volt a GPS. Még éppen létezik egy kicsit, de miután minden okostelefonban ott van a szuperérzékeny vevő és a navigációs szoftver, napjai meg vannak számlálva. A kegyelemdöfést az okostelefonok négy-öt hüvelykesre növekvő képernyői adják majd meg, és ha ez nem lenne elég, az autókba nemsokára hét–tíz hüvelykes tableteket építenek be gyárilag.
Itt is megírtuk: az egyszerű fényképezők ideje lejárt, helyettük a mobillal fényképez a nép. Sajnos. Még napjaink hőse, a Galaxy S3 8 Mpx-es csodakamerája is több digitális zajt rögzít beltéren, vaku nélkül, mint képet. Alig jobbak ennél az Apple termékek fényképezői. Úgyhogy akinek még van 3-5-7 Mpx-es, optikai keresős, 4-6-szoros zoomos, régi fényképezője, az őrizze, szeresse, és inkább azt használja, mint a tapitelót. Hasonló körülmények között ezek is zajosak, de nagyságrenddel kevésbé.
Hosszú évek óta a levegőben van, hogy na mindjárt minden bankkártya csipes lesz, és nem csak dísznek vannak a hátán az aranyfoltok. Hát nem lesznek. Az érintés nélküli (NFC, most nem fejtjük ki) technika tette be a lábát a küszöb mögé, és nem fog tágítani. Okostelefonunk lesz a pénzünk őre, ő fogja nyilvántartani a törzsvásárlói pontjainkat és egyéb kedvezményeinket, ővele fogunk fizetni a Mekiben, a Börgerben és remélhetőleg bárhol máshol is. Tiszteljük tehát tapitelónkat. Nemcsak egy szimpla tárgy ő, hanem már személyünk része, és nem mi vagyunk az első áldozatai.
