A megkerült térkép, mely el sem veszett

Azt mindenki tudja, hogy Amerika a nevét Amerigo Vespucci itáliai utazóról kapta, ám azt már kevesen, hogy ki volt a keresztapa. Martin Waldseemüllernek hívták, akinek 1507-ben készült világtérképén, az Universalis Cosmographián jelent meg először az Amerika név.

A mester egyébként azért nevezte el a kontinenst Vespucciról, mert meggyőződése szerint ő fedezte fel az Újvilágot. A német kartográfusnak nemrégiben egy újabb alkotása – pontosabban annak rejtőzködő darabja – került elő, mely ugyancsak egy különleges térképhez kapcsolódik.

Amikor Angela Merkel kancellár 2007-ben átadta a korábban egy német magángyűjtemény részét képező híres térképet a washingtoni Kongresszusi Könyvtárnak, ahol ma is kiállítási tárgy, azt „Amerika születési bizonyítványának” nevezte. Az 1507-es térkép igen nagy méretű, körülbelül 3 négyzetméteres falitérkép volt. Vele egy időben azonban Waldseemüller műhelyében készült még néhány sokkal kisebb világtérkép is, úgynevezett földgömbcikkek, melyek legalább olyan fontosak voltak amaguk korában a földrajzi ismeretek terjesztésében. Ezekből a cikkekből, ha az egyes darabok alsó, illetve felső pontjait összeillesztették, egy nagyjából 11 centiméter átmérőjű földgömb volt kialakítható. A három jobb oldali cikken egy hatalmas, bumerángszerű földtömeg látszik, egy nem kevésbé hatalmas óceán közepén. A glóbuszon Amerika Európából és Afrikából nézve a legnyugatabbi részen helyezkedik el.

Semmi kétség tehát, hogy Waldseemüller és munkatársa, Matthias Ringmann a hatalmas falitérképen kívül Saint-Dié monostorában levő műhelyükben jó néhány gondosan megtervezett világtérképet alkotott, melyekkel a korabeli ismert világot ábrázolták. Sajnos, az eredeti metszetről készült mintegy száz nyomtatványnak csak kis része maradt fenn. A nagy térképből csupán a már említett példányt, a cikkekből álló kisebbekből is csak négyet ismertek a kutatók – eddig. Ezekből egy Amerikában van, kettő pedig Németországban, a negyediket 2005-ben a Christie’s aukciósház egymillió dollárért adta el. Ám amint a gyűjteményi munkatársak gyakran mondják önironikusan, a legértékesebb leletek általában a múzeumok, levéltárak és hasonló közgyűjtemények raktáraiból kerülnek elő. Így történt ez most is, hiszen a müncheni egyetemi könyvtárban előkerült egy ötödik példány is, persze véletlenül. Az újonnan felfedezett darab különbözik is valamelyest az eddig ismertektől, például abban, hogy bizonyos szegmensei részletesebbek. A papírban levő vízjel arra utal, hogy ez a változat valamivel az első kiadás után készült, valahol Elzászban.

Az „új” térkép története majdnem olyan kalandos, mint az Újvilág felfedezéséé. A sztori utolsó fejezete épp idén júniusban íródott, a müncheni könyvtárban. Az egyik munkatárs, miközben a leltár soros revízióját végezte, egyXIX. században katalogizált darabra lelt. Két, a XVI. századból származó nyomtatott geometriai munka között egy nem várt, kétoldalas térképet talált, mely kiterítve nagyjából A4-es formátumú. A három nyomat nyilvánvalóan ugyanazokból az időkből származik, de hogy ezen kívül van-e bármiféle egyéb kapcsolat közöttük, egyelőre tisztázatlan. A XIX. századi könyvtárosok nyilván nem ismerték fel Waldseemüller térképének jelentőségét. A szegmensekből álló térképek első darabját csak 1871-ben fedezték fel egy bécsi könyvtárban, a müncheni kópia pedig rejtve maradt a gyűjtemény raktárában. Annak ellenére, hogy a müncheni könyvtárat súlyos bombatalálat érte a második világháborúban, a térkép épségben átvészelte az eseményeket. 1942 novemberében ugyanis a könyvtár régi gyűjteményi darabjainak jó részét biztonságosabb falusi környékre telepítették át. A doboz, melyben Sven Kuttner kurátor ráakadt a „becsomagolt” térképre, több vidéki helyszínt is megjárt, míg 1955-ben visszajutott a müncheni könyvtárba.

FORRÁS: WIKIPEDIA
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.