Siker az epilepszia ellen
Az állatkísérleti eredményről beszámoló cikk egyik szerzője, Berényi Antal, a Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kara Élettani Intézetének tanársegéde, de ott szerepel Buzsáki György Agy-díjas kutató is, akinek a Newark-i Rutgers Egyetemen, valamint a New York-i New York Egyetemen lévő laboratóriumában Berényi Antal is dolgozik.
A szegedi kutató szerint kísérletsorozatuk azért alapvető jelentőségű, mert az elektródokat nem az agyba ültették, ahogy például azt a Parkinson-kór kezelésében régóta alkalmazzák, hanem a koponyacsont két oldalán helyezték el a csont külső felszínén, a bőr alatt. Ha emberre szeretnénk vonatkoztatni az elektródák helyzetét, akkor úgy kell elképzelni, mintha azok a két fül fölött helyezkednének el. Az elektromos ingerlés két (esetleg több) elektróda között történt, egy speciális elektrotechnikai megoldás segítségével, ami az áram folyásának az útját durván a két elektróda közötti legrövidebb útra korlátozza. Az elektródok megfelelő pozícionálásával elérhető, hogy nagyjából célzottan ingereljék az adott betegségben érintett agyterületeket.
A mérésekhez választott patkánytörzs egyedei az életkor előrehaladtával viszonylag gyakran szenvednek olyan rohamokban, amelyek az úgynevezett „kisroham”típusú epilepsziának a tünetei. Az az előnye ennek az epilepsziatípusnak, hogy pontosan ismertek azok az agyi struktúrák, amelyek részt vesznek a rohamok generálásában, így azokat célzottan tudták ingerelni. Ez a típusú epilepszia, főként a serdülőkorban jellemző, s a viszonylag jóindulatú típusok közé tartozik, gyakori a spontán gyógyulás is.
– A módszer hatékonyságának bizonyítása után most már nyitva áll az út más típusú epilepsziák kezelhetőségének vizsgálatára, ahol az elv – reményeink szerint – ugyanígy hatékony lehet – mondta lapunknak Berényi Antal, aki szerint az elektródos beavatkozással az éppen elkezdődött rohamot szüntették meg. A módszerrel sikerült az egyes rohamok hosszát több mint 60 százalékkal csökkenteni. Fontos eredmény hogy az egyes rohamok előfordulási gyakorisága nem nőtt a kezelés hatására. (Egyszerűbben fogalmazva az éppen kikapcsolt roham nem akart újraindulni a stimulálás befejezése után.) Nem zárható ki a hosszú távú alkalmazás során a rohamok gyakoriságának csökkenése sem, azonban ebben az irányban nem végeztek kísérleteket, ehhez hónapokon keresztül kellene kezelni és nyomon követni az állatokat.
Az állatkísérleteknek az ad értelmet, hogy általában minden századik ember szenved epilepsziában, ami 100 ezer embert jelent Magyarországon. Az érintett páciensek 20 százaléka gyógyszerekkel nem kezelhető. Az új eljárás rajtuk, azaz körülbelül 20 ezer emberen segíthetne. A gyógyszeres kezelés hatástalansága nagyrészt arra vezethető vissza, hogy nem ismerjük teljesen az „elromlott” elektromos aktivitás hátterében álló molekuláris okokat, így nem tudunk ellene hatékonyan gyógyszeresen tenni.
A most publikált állatkísérletes eredmények után a humán próbákra is szükség lesz, amelyek Berényi Antal reményei szerint minél hamarabb megkezdődnek. Ezt azonban vélhetően másik kutatócsoport végzi el. Logikus a kérdés, hogy miért nem Berényi Antal viszi tovább a kutatásokat?A szegedi kutató szerint a tudomány fejlődésének hatékonysága szempontjából nagyon fontos, hogy ne az egyéni érdekeket vegyük figyelembe, hanem azt a végeredményt, amely szerencsés esetben az érintett beteg emberek javát fogja szolgálni. A humán kísérletek nagyon távoli területet jelentenek az állatkísérletes világtól, még ha az olvasó szemében esetleg ez pusztán a mérések alanyának a különbözőségét jelenti csak. Nem volna sem hatékony, sem pedig eredményes olyan területtel foglalkozni, amellyel kapcsolatban nincs tapasztalata. A tudomány egyébként is „társasjáték”.
