A tanulható karizma
Bár mindenki felismeri a karizmatikus embereket, a pszichológusok nem jutnak egyezségre definícióját illetően. Jó hír viszont, hogy –mint a kutatási eredményekről szóló, június végi New Scientist-cikkből kiderül – a karizma egyes elemei tanulhatók, fejleszthetők. Nem véletlen hát, hogy ma már jó néhány cég kínál e tulajdonságok fejlesztésére szolgáló tanfolyamokat.
Az, hogy valaki karizmatikus egyéniség vagy sem, részben a génektől függ. Nathan Fox amerikai kutató fiatal gyerekeket vizsgált, és arra a következtetésre jutott, hogy már négy hónapos korban tudni lehet egy babáról, hogy a későbbiekben életerőtől duzzadó, magabiztos, társaságkedvelő ember lesz-e vagy sem.
Joseph Roach szerint a karizma legfontosabb eleme a titokzatos vonzerő és az ellentmondásosság. A karizmatikus emberekre általában jellemző valamilyen kettősség: szívélyes, de kemény (pl. Barack Obama), vagy erős, miközben sebezhető (pl. Julian Moore színésznő). A kutató szerint előfordul, hogy bizonyos helyzetek hozzák felszínre az eredendően bennük szunnyadó karizmát, mint pl. Lady Di esetében, aki Szégyenlős Diből lett a Szívek Hercegnője.
Három évtizedes kutatásai alapján Ronald Riggio kaliforniai pszichológus 6, a karizmához szerinte kulcsfontosságú tulajdonságot azonosított: az érzelmi kifejezőerőt, a lelkesedést, az ékesszólást, a magabiztosságot, a jövőbe látást és a másokért való felelősségvállalást. Ahhoz, hogy valakit karizmatikusnak tartsunk, e 6 tulajdonságnak egyensúlyban kell lennie. A karizmatikus vezetőket értékelő Conger–Kanungo-skála alapján is úgy tűnik, több tulajdonság kombinációja kell ahhoz, hogy valaki a legnépszerűbb, a legnagyobb pontszámot kapó személy legyen. A 20 állítást tartalmazó skála a következő 5 tulajdonságot értékeli: az előrelátást, a másokért való felelősségvállalást, a lehetőségekre való fogékonyságot, a kockázatvállalást és az eredetiséget. A karizma ilyen elemekre épülő meghatározása azt sugallja, hogy ezek az elemek tanulhatók, fejleszthetők. Az ékesszólás, a másokért való felelősségvállalás vagy az érzelmi kifejezőerő tanulható, gyakorolható, a lelkesedés pedig színlelhető. Steve Jobs, az Apple nemrégiben meghalt, legendás társalapítója pl. akár 10 órát is képes volt 10 perces, spontánnak látszó előadásait gyakorolni. A jövőbe látás vagy a látnoki képességek birtoklásának látszata szintén fejleszthető. A tömegeket szónoklatával megmozgatni képes személy ugyanúgy tud hatni tudatalattinkra, mint egyes kultúrák sámánjai.
A karizmához egyéb elemek is hozzájárulhatnak. Sandy Pentland és kollégái testbeszéddel kapcsolatos vizsgálataik során megállapították, hogy négyféle nem verbális kommunikáció létezik, melyek a karizma alapját képezhetik. Az első az utánzás, a beszélgetőpartner testnyelvének tükrözése. A második a magas szintű aktivitás. A karizmatikus egyének nem fásult, egykedvű, hanem életerőtől duzzadó emberek, akik érdeklődésüket, izgatottságukat ki is mutatják. Harmadik a beszéd és a mozdulatok egysége, folyamatossága. A negyedik pedig, hogy milyen mértékben képes az ilyen személy rávenni társait arra, hogy azok öntudatlanul átvegyék beszédmintáit, szófordulatait. Már csupán e négy jellemző értékelése elárulhatja, milyen sikeres lesz egy vezető beosztású munkatárs.
Pentlandék karizmával kapcsolatos kutatásai e képességünk eredetére is fényt derítettek. Ezek szerint ha a karizma kulcselemei a beszélt nyelv megjelenése előtti társadalmi jelzések, akkor evolúciós szempontból ősi elemek. A társadalmi jelzések a stabil társadalmi csoportok létrehozását segíthették elő, viszont az emberi társadalom nem lehetett stabil, hiszen másként sosem lett volna képes technológiai és társadalmi forradalmak végrehajtására. Ehhez karizmatikus egyénekre volt szükség, akik képesek voltak a hatalmas változások előidézésére.
Pentland nincs egyedül azzal a véleményével, hogy a karizma a forradalom mozgatórugója. Sokan egyetértenek vele abban, hogy a radikális változások létrehozásához valóban karizmatikus egyének kellenek. Mint pl. Steve Jobs, Charles de Gaulle, Margaret Thatcher, Adolf Hitler vagy Sztálin. Mint a nevekből látszik, a valóban karizmatikus vezetők erősen megosztó, sokszor katasztrofális kimenetelű változásokat, eseményeket képesek előidézni. Bár a demokrácia fékeket és ellensúlyokat használ az ilyen forradalmárok hatalmának korlátozására, a karizma mégis rosszindulatú erővé válhat. Az általában karizmatikus szektavezéreknek ott van személyiségük sötét oldala. Esetükben nem a karizma a leggyakoribb tulajdonság, hanem az elmebaj.
A karizmával még egy oka miatt érdemes óvatosan bánni: sok esetben a kiemelkedő vezetői képességek nem járnak együtt egy feladat megfelelő minőségű végrehajtásához szükséges tudással.
Végül azt se felejtsük el, hogy e képességünk el is párologhat. Ez történt pl. Tony Blairrel és Bill Clintonnal, és egyesek szerint Barack Obamát is ez a sors fenyegeti. Egész egyszerűen arról van szó, hogy nehéz gazdasági helyzetben nem könnyű megőrizni a karizmát, ami, mint a kutatásokból kiderül, a környezeti feltételektől függően változhat. Egy politikus karizmája pedig különösen erősen függ népszerűtlen politikai lépéseitől.
