A csaknem egytonnás szerkezet másodpercenként 0,6 méteres sebességgel érte el a 155 kilométer átmérőjű Gale-kráter talaját, az ütközést könnyedén viselte el a szerkezet. (A folyamatos fékezés roppant sikeres volt, hiszen a belépési sebesség másodpercenként 5550 méter volt.) A Kíváncsiság a következő két évben a marsi életnyomok után kutat – mert azt hisszük itt a Földön, hogy egykoron folyékony víz hullámzott arrafelé, és más feltételek is adottak voltak az élet kialakulásához –, de nincs kizárva, hogy egy évtizeden át küldhet fontos mérési eredményeket a Marsról. Ez már a negyedik marsjáró a vörös bolygón, de minden korábbi elődjénél kifinomultabb műszerekkel szerelték fel – nem mellesleg a tömege is négyszerese az 1997-ben elsőként landoló robotének.

A tavaly novemberben kezdődött 570 millió kilométeres küldetés legveszélyesebb mozzanata éppen a marsi leszállás hét perce volt, ezért fogadták kitörő örömmel a pasadenai űrközpontban dolgozók, amikor a Mars körül keringő amerikai űrszonda, az Odyssey a sikeres landolást jelentette. A Marsot érés pillanatában a Curiosity kijelölt leszállóhelye, a Gale-kráter nem látszott közvetlenül a Földről. Szerencsére arra járt a NASA Mars Odyssey szondája, amely a Mars körül keringő átjátszóállomásként közvetítette a Curiosity landolását. Nem sokkal ezután már az első fekete-fehér képek is megérkeztek a Földre az egyik kerékről, illetve annak árnyékáról, valamint egy lencsevédőről – a színes felvételekre néhány napot még várni kell.

A Marsra ért Curiosity egyik első felvétele