Térlátás szemüveg nélkül

Nem terjednek villámsebességgel a közönség körében a 3D-s készülékek, pedig a digitális életstílus-média meglehetős állandósággal foglalkozik az „új dimenzióval”. Lehet, hogy a szemüveg, lehet, hogy a lassan bővülő tartalomkínálat az oka. Mindenesetre a fejlesztés nem állt meg, sőt meglepő oldalhajtások keletkeznek.

Hol másutt, mint a massachusettsi műszaki egyetemen, a MIT-en találtak ki egy olyan eljárást, amely drámaian javítja a szemüveg nélküli 3D-s megjelenítés térhatását. A holografikus ( valódi térbeli) megjelenítők eddigi, még csak nem is kísérleti, hanem inkább kutatási példányai alulmúlják a StarWars IV. epizódban látható előképet (Leia hercegnő segélykérését, ahogy R2D2 kivetíti). Egyrészt kisebb felbontásúak annál, másrészt a visszajátszott felvétel ideje rövidebb. Arról nem szólva, hogy a berendezés nagy, bonyolult és drága. Kevés vigasz, hogy a látvány tényleg térbeli, ha a néző elmozdítja a fejét, eddig takart részletek is láthatóvá válnak. Ezek a módszerek azt vetítik előre, hogy a fejlesztéshez olyan gigantikus adatmennyiségeket kellene feldolgozni másodpercenként, amennyi a belátható jövőben kereskedelmi berendezéstől egyáltalán nem várható.

A MIT kutatói a dinamikus kitakarást találták ki: több réteg LCD-t helyeznek egymásra, amelyek időben változó színű és átlátszóságú mintázatot mutatnak. Bonyolult matematikai eljárásokkal el lehet érni, hogy a szemlélő jobb és bal szeme egy időben más képet lásson ugyanazokról a tárgyakról – amitől létrejön a térhatás. A rétegek egymástól való távolsága szabja meg, hogy a szemlélő milyen tartományba helyezkedhet el ahhoz, hogy érzékelje a térhatást. Szintén komplex matematika szükséges a jelenet tárgyainak valós idejű 3D-modellezéséhez, és a modellből a különböző LCD-rétegek mintázatainak előállításához.

Az elfogadható részletességű látványhoz nem szükségesek nagy finomságú képek – amelyekhez ráadásul a jól kidolgozott videotömörítési eljárások használhatók. A nagy sebességgel egymás után változó képkockák durvák, zajosak, alig emlékeztetnek a jelenet tárgyainak „valódi” képeire. A gyors váltakozás és a megfelelő matematikai eljárás miatt általában jó időben jó pixel látszik, és az agy „összerakja” a mozgást és a térbeliséget. 120 Hz-es a MIT kísérleti berendezése, ma kapható, kereskedelmi LCD-ket alkalmaz, igaz, összesen négyet, a szokásos egyhez képest. A berendezés vastagsága nem haladja meg a minap elavult, nem LED-tévék méreteit, 6-8 cm-es. Ma elérhető, mondhatni „normális” számítógép dolgozik benne, de természetesen a kutatók által kidolgozott eljárás vezérli a mintázatok térbeli és időbeli megjelenését. Jelenleg 50 fokos vízszintes, 20 fokos függőleges, 3D-s láthatósági szöget biztosít – szemüveg nélkül, ráadásul valódi térélményt ad: más szögből a tárgyak más részei láthatók.

Az, hogy a látvány nem felvétel visszajátszása, hanem generált képek vetítése, lehetővé teszi a megjelenítés manipulálását. Ha ismert a néző valamilyen látáshibája, az ilyen, több rétegű LCD-t alkalmazó berendezés képes lehet a látvány korrigálására is. Például a képet a néző éles látásának tartományában állítja elő, vagy nem vetít oda pixeleket, amelyek képe a néző sérült ideghártya-területére esne. Ezzel a korrigálással természetesen csak egy néző „szolgálható ki”, ő viszont olyan élményt kap, amilyet semmilyen szemüveggel nem lehetne elérni.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.