Fennállásának tizedik évfordulóját ünnepelte az elmúlt hetekben az Intel@Research kutatóközpont, ahol az alkalmazott technológiák fejlesztése konkrét szolgáltatások formájában ölt testet. A világ egyik legnagyobb informatikai cégeként jegyzett, s a PC-ipar egyik mozgatórugójaként említett vállalat kutatóközpontjából nemcsak olyan innovációk származnak, mint az egyre finomabb gyártási technológiákat használó, gyorsabb és energiatakarékosabb processzorok, hanem olyan funkciók, alkalmazások is, melyek mindezt hasznosítják, az internet segítségével. A kutatásoknak kilenc fő területe volt a közelmúltban: a felhőalapú számítástechnika a mobilabb szolgáltatásokért – ez ma már lényegében az életünk része, gondoljunk csak a Google legtöbb szolgáltatására. Az energiahatékonyság terén soha nem lehet eleget fejlődni, de ugyanez elmondható a felhasználói élményre, vagy épp a vizuális megoldásokra is. A közlekedésben és az intelligens kapcsolatok terén a gépek kommunikációjának értelmes, mindennapi szinten is használható útjait keresték a kutatók, s természetesen fókusztéma volt a gondtalan számítástechnika is, melynek lényege olyan szoftver- és hardverkonstrukciók tervezése, melyek hatékonyabban állnak ellen a vírusoknak és a kártevőknek. Az Intel több amerikai, európai és ázsiai egyetemen, több mint ezer mérnök bevonásával dollárszázmilliókat költött el ezekre a kutatásokra, valamint az egyes eredmények összehangolására és portfólióba emelésére. Az egyetemeken létrehozott kutatóközpontok mellett az amerikai óriáscég egészen a kisiskoláskortól keresi azokat a leendő kutatókat, akik olyan problémákra és kérdésekre találnak majd választ, amelyek még nem léteznek: az utóbbi években dollármilliókat szántak a harmadik világbeli és fejlődő országok oktatási rendszerének és eszköztárának fejlesztésére.

Két, ma már realisztikusnak tűnő elképzelés tartozik az autózáshoz. Az egyik egy intelligens, számítógép-vezérelt fényszóró: szenzorok mérik és regisztrálják az esőcseppek és a hópelyhek nagyságát, valamint azt, hogy azok milyen irányban szórják tova és verik vissza a fényt. Ezen adatok ismeretében pedig a fényszóró irányát és rezgésszámát úgy vezérlik, hogy végső soron a jobban megvilágított út élményét adja a sofőrnek mostoha időben is. Ha pedig ezt nem lehet, akkor a fényszóróba épített egyéb eszközök varázsolnak a vezető elé szabad szemmel is értelmezhető képet – mintha a haditechnika költözött volna be a kocsikba.

Nem kevésbé futurisztikus ma már az okos autó együttműködése az okos várossal. Amikor a kocsi képes lesz a forgalomhoz alkalmazkodó robotpilótának engedelmeskedni, amikor megmondja a sofőrnek, hol mennyiért tankolhat, hogy melyik utat válassza a leggyorsabb célba jutás érdekében – ez az idő már nincs messze. Igazán meggyőző elképzelés, amikor a zsúfolt amerikai nagyvárosban haladva a kocsi jelzi, hogy két háztömb múlva lesz egy szabad parkolóhely, amely 154 méterre van attól az objektumtól, ahová tartunk, s nem mellesleg óránként négy dollárba kerül a parkolási díj, amit egyetlen gombnyomással ki is lehet fizetni, hiszen a kocsi és a város elektronikus rendszere közvetlen kapcsolatban van egymással.

Nem csak a fejlett világ problémáira keresik a megoldásokat. Érdekes fejlesztés volt az a videokonferencia-rendszer, amely pont a szerényebb infrastruktúrával ellátott térségeknek készült. A feladvány az volt, hogy miként lehet úgy használható videokonferenciát létrehozni, hogy mindeközben minimális adatforgalmat generál, például azért, mert alig van sávszélesség. Nos, a kutatók szerint erre az Avatar-modellek használata a megoldás: a kamerába tekintő arc jellegzetessége és mozdulatai, grimaszai mentén a másik oldalon egy avatarkép jelenik meg, élőben mutatva minden arcrándulást, s közvetítve ezzel a tárgyalópartner valós, emberi reakcióit. Az arc, s más biometrikus adatok feldolgozását használja az a biztonsági rendszer is, amely megvalósítja a szuperbiztonságos, kulcs és kódok nélküli lakást. Az ajtó, a számítógép, a bárszekrény, mind kamerák és érzékelők segítségével nyílik.

Egyszerű eszköz, hatalmas számítási kapacitással: pusztán konnektorba kell dugni a kis dobozokat, s azonnal megmondja a számítógépes rendszer, melyik készülék fog meghibásodni, s talán azt is, mi a baja. Az elektromos hálózatot ilyesmi eszközökkel korábban sok háztartásban számítógépes hálózattá varázsolták, ám a technológia nem terjedt el igazán. Most, érzékelőket és szoftvereket bevonva a dologba, a kis eszközök képesek arra, hogy monitorozzák az egyes eszközök fogyasztását, az általuk felvett és a rendszerben hagyott áramot, így képes figyelmeztetni egy bedugva felejtett töltőre, egy zárlatos számítógépre, vagy akár egy meghibásodott mikróra.

Táblagépbe csodachip

A fejlesztések csúcsa a 14 nanométeres technológiával készülő, tabletekbe szánt chipcsalád, mellyel 30 napos készenléti idő érhető el, olyan alacsony lesz az eszközök energiafogyasztása, miközben a teljesítmény meghaladja a mai asztali gépekét. Ezeket 10 gyártó építheti be a közeli jövőben a táblagépekbe, vagy akár a mobiltelefonokba is.

Az ember-gép kommunikáció az egyik legfontosabb fejlesztési irány