Meglepetésként érte a felkérés?

Nagyon örültem, mivel korábban Skócia tudományos főtanácsadójaként elég tapasztalatot szereztem, hogy felkészült lehessek ugyanerre a szerepre európai léptékben. Barroso elnök úr már 2009-ben bejelentette, hogy szeretne egy ilyen tisztséget létrehozni, amivel azt akarta jelezni, mennyire fontosnak tartja a tudományos és műszaki területet Európa jövője szempontjából. Miután tavaly megállapodtunk a feladat részleteiről, év elejétől álltam munkába. Teljesen úttörő feladatkörről van szó, ezért a bizottságnál sem voltak teljesen tisztában, mit is kéne csinálni. Igaz, ez volt a helyzet Skóciában is, ahol szintén elsőként töltöttem be a posztot, és saját tapasztalatokat kellett szerezni: mi az, ami hasznos, és mi az, ami kevéssé? Lelkesen igyekeztem ezért ezeket a tapasztalatokat Brüsszelben is hasznosítani.

Mit tekint legfontosabb skóciai sikerének?

Azt, hogy az öt év alatt jelentősen javult a tudomány megítélése. Első ízben sikerült felismerni, milyen kihívásokkal kell a kormánynak szembenéznie a tudománnyal kapcsolatban. De ugyanúgy a lakosság számára is nyilvánvalóvá vált, milyen pozitív hatása van a kutatás-fejlesztésbe való befektetéseknek a gazdaságra, valamint az élet és a környezet minőségére nézve. Ehhez szükség volt egy kutatóra, aki ehhez a bizonyítékokat világosabban látja, mint egy politikus. Ennek megfelelően a K+F-költségvetés és az egyetemeknek adott állami hozzájárulás is nőtt, miközben más területek költségvetése csökkent. Első ízben készült a tudomány hatásáról Skóciában egy független és objektív, mátrixszerű adatsor, amely a tudományos munka hatékonyságának növekedését mutatta ki. Úgy látszik, a kormány nem ítélte fölöslegesnek a munkát, mert a feladatkör most is megvan, az utódom egy számítógép-tudományi szakember.

Brüsszel egészen más tészta. Itt egy egész főigazgatóság foglalkozik tudománnyal és innovációval. Milyen velük a kapcsolata?

Természetesen teljesen független vagyok tőlük, inkább kiegészítjük egymás munkáját. Én közvetlenül a bizottság elnökének tartozom felelősséggel, ami jelentős hatáskört ad számomra. A különbséget úgy is jellemezhetném, hogy míg a főigazgatóság a tudománynak nyújt politikát, addig én a politikának nyújtok tudományt. Olyan témákat tárgyalunk a bizottságon belül, mint az elméleti alapkutatások értéke, vagy hogy miképpen gyorsíthatnánk a tudományos eredmények gazdasági hasznosítását, hogyan nőhet a tudományon belül a nők szerepe, vagy a tudomány társadalmi kommunikációjának javítása. Együtt dolgozom az informatikai, egészségügyi, mezőgazdasági, környezeti, oktatási vagy épp a vállalkozásokkal foglalkozó főigazgatósággal is annak érdekében, hogy minél hatékonyabban érvényesülhessenek a tudományos szempontok ezeken a területeken. Természetesen időbe telik, amíg a teljes bizottsági szervezeten belül elfogadnak egy felülről kreált funkciót és annak „ejtőernyősként” ledobott képviselőjét, ezzel tisztában vagyok. Vannak különbségek a fogadtatásban. Egyes főigazgatóságokon azonnal szívesen fogadtak, másoknál vonakodva.

Magán az unión belül is nagy különbségek vannak a tudomány és innováció politikai fontosságában, hiszen sok helyütt e területnek nincs miniszteri szintű képviselete sem, ami persze megmutatkozik a K+F-re szánt költségvetésekben is. Mandátumának három éve alatt mit tud tenni az eltérések közelítése érdekében?

Az európai tudományos közösség jórészt nagy várakozásokkal fogadta a tudományos főtanácsadói tisztség létrehozását. Szeretnék ezeknek megfelelni, bár természetesen nem mindegyiknek fogok tudni. Azt viszont remélem, hogy a bizottság soron következő elnöke is kinevez majd valakit a munka folytatására. Addig is sokat utazom, hogy megértsem a tagországokban a tudomány helyzetét, így Magyarországra is ellátogatok a jövőben. Fontosnak tartom, hogy minden országban találjanak olyan személyt, aki egyaránt hiteles a tudományos közösség és a politikai döntéshozók előtt, akivel párbeszédet folytathatok, és akikből egy hálózatot lehetne létrehozni. Több tagországból már jelezték ez iránti érdeklődésüket. Nagy-Britannia és Írország mellett az új tagországok közül fél éve Csehországban is működik tudományos főtanácsadó. A közeljövőben például Szlovákiába utazom, ahol szintén gondolkodnak a kérdésen, de nem a tisztség a lényeges, hanem hogy legyen valaki erre a feladatra. A tudományt ugyanúgy a mindennapi élet fókuszába kellene állítani, mint ahogy a művészet ott van. Ehhez a kutatóknak is jobban kellene kommunikálniuk. Sajnos ma nem ez a helyzet. Amikor egyetemre mentem, nagyon jó voltam angolból. Amikor biokémikusként végeztem, egyáltalán nem beszéltem az angolt, csak a kémia és a biokémia nyelvét. A férjem segített, hogy újra „megtanuljak” az anyanyelvemen, akit laikusként nagyon érdekelt a tudomány, és minden este el kellett neki magyaráznom, mivel foglalkoztunk a laboratóriumban. A XXI. századi felsőoktatásnak erre is oda kellene figyelnie, és olyan kutatókat kellene nevelni, akik a hétköznapi nyelven is el tudják magyarázni tudományukat.

Anne Glover