Az olcsó és a drága hatóanyag egyformán hatásos
Mindmostanáig csak a drága gyógyszer alkalmazási előírásában szerepel, hogy szembetegség kezelésére való. A másik is forgalomban van, de az daganatellenes szer. Makula degenerációt gyógyítani vele tehát csak „off label”, szabadon fordítva „nem hivatalosan” lehet.
Abban minden szemész egyetért, ideje volna tiszta vizet önteni a pohárba. Ez azonban nagy beteglétszámot felvonultató, bizonyító erejű tanulmányok nélkül lehetetlen. Ez az oka, hogy a kérdés eldöntésére 2008-ban az Egyesült Államokban, majd valamivel később az Egyesült Királyságban egy-egy szabályosan engedélyezett és ellenőrzött klinikai vizsgálatot indítottak.
Usha Chakravarthy belfasti szemészprofesszornő már 2010-ben –amikor egy szaklapban még csak 131 beteg adatairól számolt be – azt írta: „Az lesz igazán érdekes…, ha azt is megtudjuk, melyik vegyület a ténylegesen jobb.”
Nos, a vizsgálatok első adatait most májusban közzétették.
Az amerikai vizsgálat, ami rövidítésben a CATT elnevezést kapta, ugyanarra a következtetésre jutott, mint az Egyesült Királyságban folyó IVAN nevű tanulmány. Ez egyszerűsíti a dolgunkat: együttesen írunk róluk.
Amerikában 1107 beteggel 44, az Egyesült Királyságban 610 beteggel 23 vizsgálati helyen (klinikán és kórházban) zajlottak a kezelések. A vizsgálatok most is folynak. Az eredményeket részben az Ohpthalmology című amerikai szaklapban, részben a floridai Fort Lauderdale-ben, a világ legnagyobb szemészeti konferenciáján tették közzé. A két tanulmányban nemcsak a két gyógyszert hasonlították össze, de azt is vizsgálták, van-e különbség a rendszeres (havonkénti), vagy a „szükség szerinti” kezelés között (ilyenkor a szemész az aktuális vizsgálati eredménytől teszi függővé, adja-e az injekciót vagy nem).
Ami a kezelés során bekövetkező mellékhatásokat és kóreseményeket illeti, a két vizsgálat eredményeit kombinálva, összességükben is értékelték.
A következtetések szerint mindkét gyógyszer egyformán, azonos hatásfokkal javítja a látást. A szigetországi vizsgálat szerint a drágább ranibizumabbal kezelt betegek között gyakoribb volt a szívinfarktus, a stroke és a szívelégtelenség, de a két vizsgálatot összességében elemezve ez már nem állapítható meg.
Úgynevezett súlyos kóresemény mindkét tanulmány szerint az olcsóbb bevacizumabbal gyógyított csoportban fordult elő gyakrabban, de ez a tudományos elemzés alapján nem írható a gyógyszer rovására, azaz véletlenszerű.
Usha Chakravarthy professzor asszony, az IVAN vizsgálat vezetője szerint immár bizonyítottnak tekinthető, hogy a két szer között valóban nincs különbség. A látásjavulás egyébként mindkét vegyület esetében független volt attól, milyen gyakorisággal (rendszeresen, vagy szükség szerint) kapták a betegek.
Iang Young professzor, a szigetországi vizsgálatot szponzoráló belfasti alapítvány kutatási igazgatója gratulált az IVAN tanulmány orvosainak, és az eredményeket mérföldkőnek nevezte.
Érintett gyógyszeripari illetékesek máris számos kritikát fogalmaztak meg, többek között a gyógyszerdózisokat, a vizsgálat időtartamát, vagy a betegek kiválasztásának szempontjait vitatják.
A kutatók gyors válaszban cáfoltak. Bár nagyon valószínű, hogy üzleti érdekek is megjelennek, azért tisztában kell lennünk vele, egy gyógyszer alkalmazási területét csakis tudományos alapossággal szabad meghatározni (esetünkben kibővíteni), nem pedig annak figyelembevételével, olcsó-e vagy nem.
A most közölt eredmények alapján azonban reménykedni lehet, előbb-utóbb az olcsóbb injekció is megkapja a szemészeti alkalmazás engedélyét. Ez – kivált a szegényebb országokba – gyorsan kibővítené a kezeléshez jutók körét.
Magyarországon a hivatalosan engedélyezett drágább változat hozzáférhető, de vagy teljes áron, korlátozott mennyiségben, vagy OEP-támogatással, várólistán. Megjegyzendő, hazánkban a vaksági segélyért folyamodók 25 százaléka makula degenerációban veszti el látását.
