Nem is annyira új jelenség, hogy egy csevegőrobotba akadhatunk, amelyet azért üzemeltetnek, hogy eladható, értékes információkat csaljon ki, de legalábbis rávegyen, hogy kattintsunk egy rosszindulatú weboldalra vezető linkre. Öt éve fedezték fel a biztonságiszoftver-gyártók megfigyelői, hogy a mesterséges intelligencia kutatás melléktermékeként született csevegőrobot-szoftverek kikerültek a rossz fiúkhoz. Igaz, borítékolni lehetett, hogy be fog következni…

Az első példányok meglehetősen rosszak voltak, körülbelül olyanok, mint a két évvel ezelőtti, gépi fordítású, tört magyar nyelvű, banki azonosítókra célzott, adathalász levelek. Rossz nyelvtannal hülyeségeket beszéltek – de ez az idő elmúlt. Minden társadalmi réteg bedől a mai robotoknak. Még ha nem is teszi meg, amire kéri a kedves ismeretlen, embernek tekintik. Azaz a mai csevegőrobotok a napi rutin szintjén teljesítik a Turing-tesztet. (Alan Turing angol matematikus javasolta még az ötvenes években, hogy átlagembereken teszteljék az akkori beszélgetőgépeket: ha az élő partner élőnek fogadja el a gépet, akkor az átment a teszten.)

Mindenki tudja, hogy a társalgás fenntartásához nem kell túl sok „processzoridő”, azaz odafigyelés, viszont az aktív beszélő számára lényeges és pozitív élmény, hogy valami reakciót nyer. A legelső, Eliza nevű társalgószoftverrel kapcsolatos anekdota, hogy kidolgozójának az asszisztense megkérte a főnökét, hogy hagyja üzemben a szoftvert a projekt után is, mert olyan jó vele beszélgetni.

Ismét egy alapvető emberi tulajdonsággal, a kommunikációra irányuló késztetéssel élnek vissza. Egy felmérés szerint a Yahoo! csevegőszobáiban a partnerek több mint 80 százaléka robot volt, és a Twitter-használók 15 százaléka is gépnek bizonyult. Az ellenőrizze az eredményeket, aki képes rá, vagy meri… Egy új sávszélesség-foglaló szennyezés tehát a csevegőrobotok egymással való foglalatossága.

Egyébként a társalgógépet először nem a rossz fiúk használták. Talán ezt is a sci-fi dobta fel, hogy a számítógépekkel beszélni fogunk. Ősi, az írásbeliség előtti emberi vágy, hogy kérdezzünk, és a kérdésekre választ kapjunk. Ezért született például az ask.

com (korábban askjeeves.com) keresőportál, ahol természetes (angol) nyelven lehet beírni a kérdést. Ezért hozták létre Japánban az első ügyfélszolgálati androidokat, amelyek megértik az adott helyen elhangzó néhányszor tíz leggyakoribb kérdést, és válaszolnak azokra.

Magyarországon (egyelőre?) kevéssé kell aggódni: a csevegőrobot-technika erősen nyelvfüggő. Az itteni kutatások alkalmával keletkezett magyar nyelvű szoftverek nem kerültek rossz kezekbe, és ha mégis kiszivárognának, a piac mérete nem éri meg az erőfeszítéseket. A robottal automatizált ügyfélszolgálati megoldásokat Magyarországon a bérszínvonal teszi életszerűtlenné. Mármint a gép (a szoftver, a karbantartás stb.) áránál lényegesen kevesebbért boldogan elvállalja valaki, hogy ott áll naphosszat, és válaszol.

Embernek tekintjük a gépi válaszolót