Az orvosságbelövő készülékek hajszálvékony folyadéksugárral lyukasztják át a bőrt, és a sugár energiájától függő mélységben keletkezett üregbe „lövik a gyógyszert”. Ez az eljárás a folyékony hatóanyagot mindig ugyanakkora erővel ugyanolyan mélyre juttatja be a testbe. Egy ilyen készüléket fejlesztettek tovább amerikai és új-zélandi kutatók úgy, hogy a hatóanyagtól függően különböző mélységekbe lehessen juttatni a gyógyszert. Észrevették ugyanis, hogy gyakran a bejuttatott medicinának csak a töredéke hasznosul, mert nem jutott el a megfelelő helyre a készítmény.

Az új eljárás esetében egy elektromágnessel gyorsított dugattyú lövi be a testbe a gyógyszert. Az elektromágneses gyorsítás előnye, hogy a tekercs áramától függően kisebb-nagyobb sebességgel lőhető ki a folyadéksugár. A testbe érkezve a nagyobb sebességű anyag mélyebbre jut. A kísérletek tanúsága szerint a korábbi módszerrel esetenként csak a hatóanyag 10 százaléka hasznosult, míg az új eljárással gyakran a gyógyszer 80 százaléka eljut a kellő helyre.

A sikeren felbuzdulva a nemzetközi csapat elhatározta, hogy megkísérli por alakú gyógyszer bejuttatását a szervezetbe ezzel az eljárással. A por alakban tárolt gyógyszer annyiban előnyös, hogy sokkal stabilabb, mint a folyadékban feloldott. A stabilitás például az afrikai országok gyógyszersegélyei esetében alapvető követelmény, tekintettel a magas hőmérsékletekre. A kutatók a korszerű szénerőművekben alkalmazott fluidizálási eljárást hívták segítségül a feladat megoldásához. A művelet során a szemcsés anyagot nagy frekvenciával rezgetik, ami ennek hatására úgy viselkedik, mint egy óriásmolekulákból álló folyadék. A készülék gyógyszertartályát nagy frekvencián rezgetve ugyanezt a hatást érik el, ami lehetővé teszi a por bejuttatását a beteg testrészbe. A kezdeti eredmények nagyon biztatóak, és a kutatók remélik, hogy hamarosan mindennapos eszközzé válik a por alakú gyógyszereket „belövő” készülék.