A gazdák és hódok közti konfliktusok kiküszöbölésére létezik egy környezetbarát, illetve egy kegyetlen módszer. Utóbbi egyszerűen az állatok irtását jelenti, ami a német parasztok körében „bevett” eljárás, de nem hoz tartós megoldást, mivel a hódok később újra megjelennek a területen.

Emberségesebb lenne, ha a partot a gazda érintetlenül hagyná, hiszen a z érintetlen parti sáv kialakítása az eutrofizáció, a növények önpusztító túlszaporodásának megelőzésében is fontos volna, mert így nem mosná ki a víz a műtrágyát a talajból. Ez azonban profitkiesést eredményezne, és a termelő az államtól követelne kárpótlást. Kézenfekvő az ökológiai szempontokat is figyelembe vevő mezőgazdasági támogatási rendszer kialakítása vagy a természet megóvására szánt EU-s pénzek egy részének ilyen célú felhasználása. Ez nemcsak a folyópart állat- és növényvilágának, de a társadalomnak is elfogadható, egyben hangulatos és esztétikus, igazi környezetbarát megoldást jelentene. Ám erre még várni kell.