Az emlősök negyedét kihalás fenyegeti
A szervezet legismertebb kezdeményezése a veszélyeztetett fajokat számba vevő úgynevezett vörös könyves lista. Az évente, olykor félévente frissülő összeállításban folyamatosan egyre több növény- és állatfaj szerepel. A riói zöldtalálkozóra időzített legújabb anyag szerint a 63 837 általuk vizsgált fajból 19 817 hamarosan örökre eltűnhet a Földről. A kétéltűek 41, a korallok 33, az emlősök 25, a madarak 13 és a tűlevelűek 30 százalékát a kihalás fenyegeti. A vörös könyves listából az is világosan kiderül, hogy a bolygó biológiai sokfélesége mindinkább az egyszerűsödés, a végzetes degradálódás irányába tart.
„A biológiai sokféleség megőrzése élet és halál kérdése az emberiség számára” – értékelte a jelentést a szervezet magyar származású főigazgatója, Julia Marton-Lefèvre, aki szerint a fenntartható jövő nem valósítható meg az állat- és növényfajok, valamint azok élőhelyeinek megóvása nélkül. Ez nemcsak a természet számára fontos, hanem a hétmilliárd ember léte is ettől függ.
A gazdag országok polgárai számára a háziasított fajok jelentik a legfőbb táplálékforrást, emberek százmillióinak léte ellenben a vadon élő fajoktól függ. Az édesvízi halak túlhalászása, gátak építése, valamint az élőhelyek megsemmisítése számukra éhínséget hozhat. Az afrikai kontinens édesvízi halfajainak például 27 százalékát fenyegeti a kihalás veszélye. A tengerpartok közelében sem jobb a helyzet. Egyes tengeri halfajok állománya 90 százalékkal csökkent a túlhalászás miatt. A ráják harmadát ugyancsak a kipusztulás fenyegeti. A korallzátonyok közelében élő 275 millió ember igényei miatt oly mértékben túlhalásszák az ottani élőlényeket, hogy mind szembetűnőbb a fajok gyérülése. Kivesznek termesztett növényeink ősei is. Ilyen cipőben jár a répafélék egyik felmenője, a Beta patula, amely pedig komoly génforrás a kórokozókkal folytatott küzdelemben.
Az IUCN szerint Európa pillangóinak 16 százaléka van veszélyben. Hasonló igaz – immár világméretekben – a denevérek 18 százalékára. A kolibrik családjának négy tagját ugyancsak a kihalás fenyegeti. Kínában és Délkelet-Ázsiában az őshonos kígyók tizede sem számíthat túl sok jóra. Az ottani orvoslásban hagyományosan nagy szerep jut nekik. Bőrüket eladják, mérgeikből gyógyszereket készítenek. A világ legnagyobb mérges kígyója, a királykobra az előbb említett okok mellett az élőhelyek pusztulása miatt került a kihalás szélére. Hasonló helyzetben van a burmai piton is.
Egyes országokban döntően ma is a gyógynövényekből és állatokból állítják elő a gyógyszerek többségét.
Még az Egyesült Államok száz leggyakrabban felírt gyógyszerének fele is vadon élő fajok felhasználásával készül. Világszerte több mint 70 ezer különböző növényfajt használnak a hagyományos és a modern orvostudományban.
A Természetvédelmi Világszövetség véleménye szerint az ember egyáltalán nem becsüli a természet nyújtotta szolgáltatásokat. Egy fa kivágásakor jusson eszünkbe, hogy egy kifejlett lombos fa annyi oxigént termel egy év alatt, mint amennyit tíz ember ugyanennyi idő alatt belélegez – ráadásul élete során tetemes mennyiségű szén-dioxidot köt meg. A mocsári növények és a kagylók a vizek tisztításában segédkeznek, a csigák az algamentesítésben járnak elöl. És mégis: Afrikában az édesvízi kagylók 42, Európában 68 százaléka veszélyeztetett az élőhelyek elvesztése, illetve a környezetszennyezés miatt.
