Az invazív, más néven özönfajok gyors, agresszív terjedésükkel elveszik az őshonos fajok természetes életterét. Térnyerésüket elősegíti a kisebb termőhelyigény és a gyorsabb növekedés. A legkártékonyabb invazív fajok közé tartozik a keserűfű, amelyet eredetileg Japánból hozták be dísznövényként a XIX. században, és egyetlen tavasz alatt akár 4,5 métert is képes nőni. Hasonló gondot jelent a bálványfa (Ailanthus altissima), amely a XVIII. században kereskedők közvetítésével főként Kelet-Ázsiából terjedt el, s mivel dekoratív és gyors növekedésű növény, alkalmas volt utak melletti szélfogónak. Sokan ecetfának is hívják, de ez az elnevezés téves, mivel e két növény két külön törzshöz tartozó faj. A bálványfa a 20–25 méteres magasságot is elérheti, ami önmagában nem jelentene nagy gondot, viszont a hajtások intenzív növekedése elveszi az őshonos fajok életterét. Hajtásai egy év alatt háromméteresre is megnőhetnek, ezzel szemben az őshonos fafajok, például a bükk vagy a kocsánytalan tölgy ennek hatodára sem képes. Az invazív fajok visszaszorításához emberi beavatkozás szükséges. Az így megtisztított területre őshonos facsemetéket lehet beültetni.

Invazív faj: idegenhonos faj, mely hirtelen és tömegesen képes elterjedni, s ezzel rövidebb-hosszabb időre felborítja a korábban kialakult ökológiai egyensúlyt illetve kiszoríthat más, őshonos fajokat.

Táj mederkotrás után