A bölcsesség keresése a kereső bölcsessége
Amit Shingal, a Google keresésért felelős alelnöke tartott erről virtuális sajtótájékoztatót a múlt héten, melyre hazánkból csak lapunkat hívták meg. Az újítás, mint mindig, most is először az angol nyelvterületen fog megjelenni, és fokozatosan terjed el a világon. Jelentősége azonban nagyobb, mint az olyan finomhangolásoké, amelyekből évente mintegy ötszázat hajtanak végre a Google-nál: naponta egyet-kettőt.
Ezek általában észrevehetetlenek, mert viszonylag ritka, speciális körülmények közötti működésmódokat befolyásolnak – mindenesetre a változtatások gyakorisága önmagában üzenet lehet a rosszindulatú keresésoptimalizálók felé: nem számíthatnak arra, hogy a ma működő trükk holnap is működni fog.
Eddig is elég okos volt a Google. A Google.hu vagy Google.com weboldal keresőmezőjébe több éve lehet például egyszerű számtani műveleteket írni, amelynek eredménye az első találatban jelenik meg. Az évek során egyre ügyesebben találta ki, hogy mit is akartunk, ha hibásan gépeltük be a keresőszót.
Eleinte csak egybetűnyi hibát tudott kijavítani, mostanában már átküldi a szót az adott nyelv helyesírás-ellenőrzőjén, és megkérdezi, hogy nem a helyes szóra akarnánk-e keresni? (Erre is jó például, hogy a Google az IP-címünk alapján tudja, milyen nyelvterületről indult a keresés.) Nemrég bukkant föl a Dokumentumok (két hete Drive-nak hívják...) szolgáltatásban egy „Kutatás” című keresőmező, amely a Google Könyvek és más tudástárak anyagából hozott föl találatokat, hogy megalapozottabb lehessen a mű.
Két évvel ezelőtt vásárolta fel a Google a Metaweb nevű céget, mert az elindította és fenntartotta a Free-Base kezdeményezést: dolgok és kapcsolataik nyílt, web2-es alapon bővített adatbázisát. Ennek segítségével tudta a Google fejleszteni a „kapcsolódó találatok” szolgáltatást szerte a termékeiben. Most az azóta 3,5 milliárd tételesre bővült tudásbázis a Knowledge Graph (Tudásháló) néven válik ismeretessé, mint az első lépés a bölcs kereső felé.
Nem tudjuk, mikortól fogjuk tényleg élő partnernek tekinteni a Google-t. Az olyan kérdésekre, hogy „Milyen magas a Zengő?”, már most is fog válaszolni, néhány hét múlva már az odatervezett NATO-radartoronyról is megemlékezik, azzal, hogy Medinán valósult meg, miután a Tubes-hegyen sem lett volna eléggé környezetbarát. Ahogy az elgépelések javításában egyre ügyesedett a Google, a kérdések megválaszolásában is így fog történni. Az már egy elég félelmetes fázis lesz, amikor a „Mit tegyek, ha nem szeret a barátnőm?” kérdésre visszakérdez: „Mikor vettél neki utoljára virágot?”...
Az idevágó példamese szerint egy afrikai farmer a falu internetpontján indított keresést azért, hogy megtudja, mit tehet a földjét elözönlő hangyák ellen. Nos, fahamuval kell behintenie – tudta meg, mert mások már rájöttek, és közzé is tették.
Mi lesz az egyszerű keresésekkel? – kérdeztem Mr. Shingalt. Amikor nem okosabb szeretnék lenni, csak megtudni, hol a legolcsóbb a 2 terabájtos merevlemez? Megnyugtatott, hogy elég jól ki tudja találni a Google a keresőkifejezésből, mit is szeretnék. Megmarad a gyorsasága, a minél hamarabbi válaszadásra irányuló szándéka. Ezt szeretik az emberek. De azt még jobban szeretik, ha a találatok relevánsak: arra válaszolnak, amit kérdezünk.
Végül Mr. Shingal felvázolta az adat-tudás-bölcsesség piramist a videokonferencián rész vett nyolc európai IT-újságírónak. Amelynek első két fokozatával elég sokat foglalkoztak eddig. A Google megtette az első lépéseket fölfelé. Bizonyosan mások is ezt teszik majd.
