Az új eszköz használatával kiküszöbölhető a testbe évekre beépített műszervek időnként lemerülő akkujainak „véres” műtéttel történő cseréje, de ugyanúgy feleslegessé válik a lemerülő akkuk testbe „szerelt” és tartósan otthagyott kis vezetékei segítségével a külső akkuról való feltöltés is. Ez utóbbi módszer a műtéttől ugyan mentesít, de a vezeték viselése meglehetősen kényelmetlen.

Az új feltöltőrendszer két egységből áll. Egy mobiltelefon nagyságú, a ruházatra erősíthető adóból és a testbe, az implantátummal eleve tartósan beépített, áramot fogadó vevőből.

A páciensek az újfajta töltőt természetesen maguk kezelhetik.

A ruhán hordott adó saját akkumulátorát a használat előtt a hozzá tartozó (a mobilokéhoz hasonló) töltővel hálózati áramról lehet feltölteni. Az üzemkész adó kis elektromotorjával tartósan forgat egy mágneses fémdarabkákkal töltött kapszulát. Ebben a darabkák forgása, súrlódása olyan rádiófrekvenciás áramot gerjeszt, ami félméteres körzetben a ruházaton és a testet alkotó anyagokon fékezetlenül hatol át és feltölti az implantátumot működtető akkumulátort. Az adó mindössze száz milliwattos hullámai nem melegítik fel a besugárzott részt, és a hullámokat úgy lehet irányítani, hogy véletlenül se befolyásolhassanak más, esetleg közelben működő orvosi berendezést.

A kutatók az akkutöltő mellett más kis elektromos szerkezetek, például testbe juttatott gyógyszeradagolók hasonló módon történő vezérlésével is kísérleteznek.

A rendszer külső jeladója a ruhán hordható