Fejlesztői szempontból is elég nagyok a különbségek. A Google (természetesen) a nyitott modellt követi: bárki bármikor ingyen letöltheti az androidos fejlesztő eszközöket, és tetszése szerint használhatja azokat. Művét feltöltheti az AndroidMarketre, illetve néhány hete már a Google Playre, ahol az rövid, automatikus ellenőrzés után meg is jelenik. Ha panaszok érkeznek rá (túl sok reklámot tartalmaz, olyan lehetőségeket is kihasznál, amelyekre telepítéskor nem kért engedélyt, kártevőt tartalmaz stb.) és azokat (immár a felhasználók) megalapozottnak találják, akkor leveszik.

Ezzel szemben mind az Apple, mind a Microsoft évi 99 dollárt kér a fejlesztői regisztráltságért, és eltérő szövegezésben, de meglehetősen egyértelműen teljes jogot tartanak fenn afelett, hogy mi marad elérhető és mi nem. Ezeket az irányelveket 2010-ben dolgozták ki és tették nyilvánossá. Akkor az Apple néhány feltétele hangos visszhangot váltott ki. Például ilyenek: „ha egy app hasonlít egy másikra, akkor levesszük”, vagy: „nem célszerű a sajtóban panaszkodni”. Korábban sokszor érthetetlen és kiszámíthatatlan volt a cég viselkedése az appok kezelésében.

Fontos körülmény egyébként, hogy a bevétel 30 százaléka az Apple-é, akár az app eladásából, akár az appbeli reklámozásból. Ilyen botrány a Microsoftnál nem volt, a cég piacvezérlő viselkedése megszokott, különben is az utóbbi években az arrogancia az egészen elfogadható, szolid magabiztosságig csökkent. A Microsoft az alsó bevételi sávban, évi 25 000 dollárig csak 20 százalékot tart meg a bevételekből – de a MarketPlace-en egy app minimálára 1,49 dollár, az App Store-on 0,99 (a Google Playen 0,79-nél olcsóbbat nem találni.)

A Lumia 800 a Nokia első Microsoft Windows Phone-alapú készüléke, az első, amely a Microsofttól a finn cég élére igazolt vezérigazgató „uralkodása” alatt kibocsátottak. Sokan leírták már: ha a Nokia befut a windowsos mobilokkal, akkor fennmarad, ha nem – akkor nem. Az okostelefon-piac nagy motorja a szoftver: ha nincsenek jó appok, akkor vége. Eszerint a Windows-platformnak (és a Nokiának) nincs jövője, lévén, hogy e pillanatban csak minden 20. okostelefon windowsos világszerte, és ennél is kevesebb Magyarországon, tehát nem is érdemes szoftvert írni egy ilyen kicsi piacra.

Ezzel élesen szemben a mobiltelefon-fejlesztők a legnépesebb Android platfromot utálják, mert ott nincs bevétel, csak az ingyenes appokat töltik le, és csak a letöltésszámmal arányos reklámbevételből lehet(ne) megélni – ez tehát a játék- és a tiszavirág-életű poénszoftverek művelőinek terepe. Ezért nincs „rendes”, androidos üzleti szoftver. Meg azért, mert éppen a népessége miatt az Android-platformtól tartanak a legjobban az üzleti felhasználók – mint kártevőtáptalajtól. Eddig egyébként alaptalanul.

A Windows Phone-t viszont szeretik, mert a Microsoft-ökoszisztéma él és virul, amihez a most dúló mobilitás- és felhőalapú számítástechnikadivat is hatékonyan hozzájárul. Nagyon úgy néz ki, hogy éppen a Nokia Lumiában bemutatkozott, „csempés”, Metro nevű kezelőfelület, és a MarketPlace viszi el a hátán a magát a Windows 8-at is: a letölthető, olcsó alkalmazások tömegét, mint vonzerőt a Microsoft át kívánja vinni a „nagy” Windowsba, és ezért kedvez a fejlesztőknek. (A „nagy” Windowsra fejlesztőknek eddig nem kellett 20 százalékot leadni a bevételből…)

Szeretik az Apple-t is, mert bár itt a fejlesztőket erősen ellenőrzik, de a használók sokkal jobban hozzászoktak, hogy a szolgáltatásokért fizetni kell. Továbbá az az 1-3-5 dollár, amibe ezek az appok kerülnek, nem vágja őket a földhöz. Az iPhone és az iPad az „amerikai nemzeti termék”, ott tényleg minden családban van legalább egy, és ez annak ellenére nincs így itthon, hogy már minden volt szovjet metrókocsiba is jut legalább egy – Budapesten.

Kezd beindulni a mobilalkalmazás-fejlesztő piac Magyarországon. Néhány tízezer forintért már megírnak egy pizzarendelő appot minden platformra. (A rendelés-nyilvántartó háttéralkalmazás ebben nincs benne!) Nyilván minden, ami ennél bonyolultabb, többe fog kerülni.

A játékok virulnak a mobilon