A földön alvás, illetve maga a fáról való lemászás és talajon járás fontos mérföldkövei az ember fejlődéstörténetének. A fosszíliák azonban egyáltalán nem őriztek meg nyomokat arról, hogy hol és hogyan aludtak évmilliókkal ezelőtt az emberelődök, például a már lábboltozattal rendelkező, felegyenesedve járó Australopithecus afarensis vagy a Homo erectus. Szokásaikra csak közvetett módon, a ma élő főemlősök tanulmányozásával tudunk következtetni – mondta a New Scientistnek Kathelijne Koops, az afrikai kutatócsoport vezetője.

A csimpánzhorda nem kedveli a betolakodókat pihenőhelyük közelében, ezért a kutatók nem tudták őket közelről megfigyelni. Helyette a fészkekből összegyűjtött szőrszálak genetikai vizsgálatával azonosították, hogy melyik példány mikor hol aludt.

Többféle feltételezést is megvizsgáltak. Alaptalannak bizonyult például az a felvetés, hogy a csapatokat őrző hímek alszanak lent, hisz a szőrszálak alapján ezt időnként mindkét nem tagjai megtették.

Hogy milyen késztetés veszi rá a majmokat, hogy feladják a fák biztonságát, nem lehet egyértelműen tudni. Egyelőre csak elméletek vannak az antropológusok tarsolyában. Előfordulhat, hogy földön alváskor az állatok hosszabb időt töltenek a REM-fázisban. Az alvásnak ebben a szakaszában álmodunk, és ekkor aktívak az agynak azon területei, amelyek a tanulásban és a gondolkodásban vesznek részt. A hosszabb REM tehát hozzájárul a kognitív képességek fejlődéséhez, azaz előfordulhat, hogy a majmok a földön alvással okosodnak. Mindez persze csak spekuláció, igen nehéz lenne bizonyítani. Az azonban biztos, hogy nem a mi közvetlen ősünk az első és egyetlen faj, amely alváshoz lemászott a fáról.

Leköltöztek