Mint az közismert, már Magyarországon is minden második újonnan vásárolt telefon „okos”. Állítólag egymillió fölötti számú okostelefon van használatban. Így tehát óvatos becsléssel élve is 200-300 ezer magyar dolgozó használ a munkahelyén hálózati képességgel ellátott, meglehetősen nagy teljesítményű zsebszámítógépet.

Telefonálásra. A cégek ugyanis meglehetős vonakodással engedik rá a dolgozók sokféle típusú, és még többféle módon egyéniesített okostelefonjait a vállalati hálózatra. Egyébként a jelenség világméretű, a neve „konzumerizáció”, illetve a Cisco hálózatieszköz-gyártó BYOD-nak nevezi a „bring your own device” (hozd a saját eszközöd) kifejezés alapján. Állítólag a konzumerizáció a legfontosabb információtechnológiai trend manapság, a vállalati hálózatüzemeltetés alapproblémája, hogy mit is kezdjenek a dolgozók okostelefonjaival.

Elsőre nehezen érthető, hogy mi a probléma? Ha semmit nem akar kezdeni a cég a dolgozók zsebeiben (táskáiban) lapuló elosztott számítási teljesítménnyel, akkor nem enged mobilos hozzáférést a vállalati erőforrásokhoz. Ez az egyik gyakori hozzáállás: a teljes tiltás. Minden eszköz megvan hozzá, a legegyszerűbb tűzfal is beállítható úgy, hogy csak a meghatározott eszközöket „engedje be”.

Ha mindenképpen mobilizálni akarja a cég a munkaerőt, akkor biztosít ehhez mobil vállalati eszközöket, amelyeket felvesz a fent említett „fehér” listára. Telepíti rájuk a munkafolyamatok ellátásához szükséges szoftvereket, amelyek nyilván szabályozott és biztonságos módon kommunikálnak a vállalat rendszereivel.

Ha pedig ezek a szoftverek futnak a leggyakoribb okostelefonokon, akkor nem kell céges okostelefonra sem költeni, csak a céges szoftvereket kell megíratni Android, Apple iOS és talán Windows Phone platformra is, majd odaadni a dolgozóknak. Regisztrálja az okostelefonjaikat a fehér listába, tájékoztatja a dolgozókat, hogy ha elvész, elromlik az okostelefonjuk, akkor nem tudnak dolgozni, tehát fizetést sem kapnak, amíg újat nem szereznek.

Nyilván be is kell jelenteni a vállalati célra is használt eszközhöz való illetéktelen hozzáférést, mint a bankkártyánál, hogy azonnal kitiltsák a céges hálózatból. De ez megszokott, hiszen ezek az online és mobil dolgozók már vásárolnak is az okostelefonnal, ahol hasonlók a szabályok. (Most még nem ennyire jó a helyzet, de nemsokára...)

Mindehhez az összes eszköz és tudás rendelkezésre áll. A közhiedelemmel ellentétben az okostelefon meglehetősen biztonságos, ha nem lenne az, már rég kitört volna a világbotrány. Tehát azok a hírek, amelyek szerint az okostelefonok terjedése óriási problémát jelent a céges informatikában – amelyet újonnan vásárolandó eszközökkel lehet csak megoldani, ezen eszközök marketingjének része.

Kétségtelen, hogy a céges, okostelefonos szoftvereket meg kell írni, és a háttérrendszereket is fel kell készíteni a távoli hozzáférésre. Ilyenfajta tevékenységek azonban mindennaposak az online működésre a piaci követelmények miatt már felkészített vállalkozásoknál. Ezért vannak főállású programozók például a bankoknál: az új szolgáltatásokat és az új szabályzókat stb. be kell építeni a szoftverbe.