Az elvontnak tűnő álláspont lényege, hogy a programokat és a hozzájuk kapcsolódó licenceket (felhasználói jogosultságokat) csak az eredeti példány formájában (tehát például gyári CD-n) lehet áruba bocsátani, a másolatok eladása viszont illegális.

A megkülönböztetésre azért van szükség, mert az eredeti példányokról elvben számtalan azonos minőségű másolat készíthető – ha ezeket is legálisan lehetne árulni, az alaposan megnehezítené az elsődleges forgalmazók dolgát. Az eladás joga elvileg az interneten megvásárolt, a világhálóról letöltött szoftverekre is vonatkozik, bár ezeknél az eladott áru „eredetiségét” elvileg nehezebb bebizonyítani.

A főügyész állásfoglalása csupán ajánlás értékű – azaz nemhogy a tagállamokat, de még az Európai Bizottságot sem kötelezi semmire –, ám az uniós fórumok ritkán szokták felülbírálni, és a véleménye rendszerint „leszivárog” a nemzeti szabályozásokba. A döntés egyébként egy konkrét ügyben – az Oracle és a UsedSoft nevű német cég jogvitájában – született, és szakértők szerint egy olyan, nyomokban már ma is létező piacot hívhat életre, amelynek az éves forgalma elérheti a 2,1 milliárd eurót.

Érdekes fejlemény, hogy a főügyész állásfoglalása nyomán az európai szabályozás ezen a ponton elvált az amerikaitól: az USA-ban egy kaliforniai bíróság nemrég megtiltotta egy online kereskedőnek a hozzá került használt AutoCAD szoftverek továbbértékesítését.

Magyarországon a használt szoftverek adásvétele 2009 óta legálisan zajlik, nagyjából az uniós főügyész által most rögzített jogi keretfeltételek között.