Fiatal kémikusok egy csoportja azonban ennél is tovább jutott egy lépéssel: a természetben is képződő almasavból sikerült szintetikus úton óriásmolekulákat – tulajdonképpen új polimert – előállítaniuk, további utat nyitva ennek az anyagnak az ember számára hasznos és barátságos fölhasználásához. Az MTA Természettudományi Kutatóközpont Szerveskémiai Kutatóintézetének doktoranduszai – Fodor Csaba, Kasza György, Szabó Ákos és Verebélyi Klára – ezeknek az óriásmolekulákká összeálló, ismétlődő egységekből összetevődő, úgynevezett kopolimereknek a kutatásával foglalkoznak.

Az ilyen, úgynevezett térhálós polimerek szabályozott vagy célzott gyógyszerhatóanyag-leadást eredményező segédanyagként használhatók. Speciális csoportjuk, a kotérhálók egyszerre tartalmaznak vízkedvelő és zsírkedvelő részeket. Különleges tulajdonságaiknál fogva olyan anyagi rendszerek építőelemei lehetnek, amelyek katalitikus reakcióknál az iparban alkalmazhatók. Amennyiben ezüstrészecskéket juttatnak beléjük, gátolják a baktériumok növekedését, antibakteriális filmek, sebtapaszok, gélszerű kozmetikumok, például dezodorok gyártására is fölhasználhatók. A kutatóközpont vegyészei a nanoezüstöt, vagy más nanofémeket tartalmazó kotérhálók antibakteriális hatását az ÁNTSZ szakembereivel együtt vizsgálják. Megállapították, hogy ezek a polimerek az egészségügyben rendkívül fontos antibakteriális bevonatok készítésére is alkalmasak. Letapadásgátló tulajdonságuk különösen alkalmassá teszi őket implantátumok gyártására, hiszen ezek kiküszöbölik a megkötődő fehérjék okozta érelzáródást, trombózist. Nem elég azonban, hogy a beültetett anyag biokompatibilis legyen, ne csak a szövet fogadja el: vérkompatibilisnek is kell lennie. A szívkoszorúérbe ültetett rugós, tágító sztenteket is speciális polimerekkel vonják be, hogy az eszköz, amelybe hatóanyag, például gyulladásgátló is elhelyezhető, ne okozzon gyulladást. Ennek a polimerbevonatnak az a tulajdonsága, hogy alacsony hőmérsékleten térhálóként viselkedik, noha nincsenek kémiai kötéssel összekapcsolva a láncok. A fizikai térhálónak az az előnye, hogy oldatba lehet vinni, a bevonat könnyebben ráhelyezhető az adott felületre. A rugalmas bevonattal gyógyszerhatóanyag is bejuttatható a szervezetbe.

Verebélyi Klárának és munkatársainak sikerült a természetben – például az almában, a szőlőben, a borban – található almasavból szintetikus óriásmolekulákat előállítaniuk. Olyan eljárást dolgoztak ki, amelynek során a szervezetet nem terhelő, majd lebomló polialmasavhoz adott kívánt hatóanyag hasznosul a szervezetben. Föltételezik, hogy az egyes kozmetikumok által kiváltott allergiás reakciók így megelőzhetők lesznek.

Ezt az anyagot testbarát és biológiailag lebomló tulajdonságai miatt igen nagy érdeklődés övezi, hiszen az egészségügyben, különböző kozmetikai termékekben, illetve az élelmiszeriparban is alkalmazható. A fiatal kutatók a Szegedi Tudományegyetem és a Nanokémia Kft. szakembereivel közösen ennek az új anyagnak többféle felhasználási területét is tanulmányozzák.

A PhD-hallgatók munkája kapcsolódik a nanomedicina témakörhöz is. A diagnosztikában, a terápiában már alkalmazzák azt a módszert, melynek révén a gyógyszerhordozóban lévő óriásmolekula felelős azért, hogy az egyetlen hatóanyagot a megfelelő helyre juttassa. A kémikusoknak most sikerült olyan „járművet” fejleszteniük, amely amellett, hogy a hely felismeréséért is felelős, nemcsak egy hatóanyag szállítására alkalmas, hanem egyszerre képes például antibiotikumot, fájdalomcsillapítót, véralvadásgátlót a célzott szervbe juttatni. Miként a vasúti kocsi is akkor működik gazdaságosan és hatékonyan, ha egyszerre több utast visz el a kívánt állomásig.

Nanoméretű ezüstszemcséket tartalmazó gélszerű óriáspolimer, és az orvosi használatra szánt anyag antibakteriális hatásának igazolása (a kis anyagdarabkák körül elpusztult a mikrobatenyészet)