Nemrég minden Gmail-használó üzenetet kapott: megváltoztak az adatkezelési feltételek, lenne szíves átolvasni a vonatkozó dokumentumot. (Világszerte mintegy 350 millió fiókot tart nyilván a Google, a nemzeti adatokról nem nyilatkozik – nincs ebben egyedül, több multicég tartja titokban adatait.) 

Néhányan megtették, lett is némi médiaribillió, kiderült, hogy a bejelentkezett felhasználót a Google egy személyként kezeli az összes szolgáltatásában az ott megadott személyes adataival együtt, ezeket pedig a Google a felhasználók által ugyan jóváhagyott, de erősen vitatott szövegezésű szabályok alapján fel is használja. Elsősorban természetesen a szolgáltatási színvonal és a felhasználói élmény javítására, másodsorban a hirdetők hatékonyabb kiszolgálására. Ez sem baj, tudjuk már jól, ha valamiért nem kell pénzt fizetni, akkor mi magunk vagyunk az ár.

Régebb óta, de csak keveseknek az is feltűnt, hogy más gépen ugyanarra a keresőkifejezésre más találatokat kap. Igen, a kitartóbbak a „gyakran ismételt kérdések” között meg is találhatták, hogy bizony a lista számtalan körülménytől függ, például attól, mit keresett korábban, meg milyen oldalakat látogatott korábban stb., és hogy mindez az adott böngészőpéldány sütikészletétől (helyben tárolt böngészési adataitól) függ.

Még kevesebbeknek, de annál fájóbban az tűnt fel, hogy külföldről, más-más országokból, „szűz” (frissen telepített) böngészőkből is ugyanaz a keresőkifejezés más-más listákat eredményez. Miért fáj ez? Mert ha azt szeretnénk, hogy egy magyar vállalkozást külföldről is megtaláljanak az interneten, ahhoz nem elég, ha van idegen nyelvű weboldala, az megfelelően kulcsszavazott, sőt hazai viszonylatban keresésoptimalizált, tehát van rá mutató link egy-két másik, forgalmas weboldalon.

Még mélyebben ásva a „gyakori kérdések” és a „szolgáltatási feltételek” között (valójában a Google Magyarországhoz fordulva...) kiderült, hogy igen, a Google helyfüggően működik. Itt is több tényezőt vesz figyelembe, a kereső nyelvét, doménjét, de alapveteően az IP-címből kikövetkeztetett országot. Ezt a helyfüggést pedig nem lehet kikapcsolni.

Az erre vonatkozó kérdést már Anthony House-nak, a Google londoni székhelyű, nyilvánossági irányelv- és kommunikációs menedzserének tettük föl, aki azt válaszolta (amit egyébként tudtunk) lapunknak, hogy a keresések messze több mint 90 százaléka országon belüli célokra irányul. A hely pedig már 2001 óta befolyásolja a találatokat.

Elmondta, hogy a nemzeti doménvégződésű Google-k (google.hu, google.at – Ausztria; google.sk – Szlovákia; google.it – Olaszország és így tovább) az adott országra releváns találatokat fognak adni. (Háttérinformácó: a google.com a „tiszteletbeli” google.us, tehát az amerikai találatok „felelőse”, de ennél globálisabb merítésű, azaz kicsit lazább az országfüggése a többi, nemzeti doménnevű Google-helynél.)

Tehát ha valaki magyar találatokra vadászik, akkor a google.hu címen kell keresnie. Kicsit keményebben: a google.com és pláne az ennél nemzetibb kereső nem fog magától magyar találatokat adni. Vigasztalásul: a „dental tourism” keresőkifejezés Európában felkerült a fősodorbeli keresések közé... (Van egy ilyen Google-szolgáltatás, hogy meg lehet tekinteni, mit kerestek a legtöbben 2011-ben, illetve korábban – országonként. A cím: google.com/zeitgeist.)

A „magától” azt jelenti, hogy ha például német beruházók keresnek építési vállalkozót, akkor a magyar vállalkozónak azzal is meg kell küzdenie, hogy a Google algoritmusa alapján egy düsseldorfi beruházónak relevánsabbak a környékbeli vállalkozók, mint azok, akik több száz kilométerrel messzebb vannak. Természetesen a beruházók jellemzően nem a Google-on keresnek partnert, arra megvannak a „rendes” csatornáik.

Le kell tehát számolnunk azzal a legendával, hogy ha van weboldalunk, „fenn vagyunk” a világhálón, akkor az spontán üzletet fog generálni. Nem elég a cégér a jó bornak, a szokásos vagy kreatív módon meg- és el is kell ismertetni a reménybeli vevőkkel. Ahogy kellett, mióta világ a világ.

Ez a valódi pont olyan, mintha virtuális térképen lenne